My Seven Worlds

Ismerős történet lesz ez mindenkinek úgy gondolom. Régebben írtam arról, hogy számomra nem az a jó munkaerő, aki megcsinálja amit kértek tőle, hanem aki akkor is kreatívan helyt tud állni, mikor valami sablonba nem illő feladatot kap. Mivel voltam már a telefon másik oldalán mikor valakinek megoldást kellett találjak, ezért jól ismerem milyen az, amikor a munkaköri leíráson kívül kell nyerni. Tavaly November óta nem tudom lezárni a Belga bankomat, hiszen 21.század ide, vagy oda, személyesen tudom elintézni csak, amit el kell. Természetesen ez az én hitrendszeremben nem elfogadható, hiszen tudom, hogy mindig van megoldás. Az előző bejegyzésemben említettem, hogy a pozitív érzelmek fegyvereit szoktam használni a céljaim eléréséhez. Ezt a történetet osztom most meg. Telefonon, levélben, emailen, postagalambbal és füstjelekkel is kommuikálunk már a bankkal közel egy éve. Majd végre eljutottunk arra a pontra, hogy valaki a telefon másik oldalán kis millió magyarázatot adott, hogy miér

Sokszor hallok a munkám során ilyesmit - "Igen, én sem vagyok elég türelmes, de az nem segít, hogy utána mérges lesz rám. Mondom neki, hogy ilyenkor csak engedje el a füle mellett, mert nem gondolom komolyan, de mikor rosszul reagál, akkor már én dühös leszek." - ilyenkor azt kérdezem: miért várod el tőle, hogy türelmes legyen, ha te eleve nem vagy az? Én erősen hiszem, hogy csak akkor várhatom el a másiktól, ha én is adom. Az elvárás nem is jó szó, de az érthetőség kedvéért maradjon. Az nem működik, hogy én csaponghatok, ő pedig nem. Engem mindig megértő szavak várnak, én viszont elfordulok. Nagyon egyszerű okból hiszem azt, amit. Energia. Mindennek, mindennek és mindennek van energiája. Ugye nem vész el, csak átalakul. Az érzelmeknek is vannak energiái, frekvenciái. És ha én folyton negatív érzelmeket élek meg, akkor alacsonyak maradnak az energiáim. És mivel ezt képviselem, ezt tudom csak tovább adni is. De ha méreg helyett megértést mutatok valaki felé, akkor megv

Valamelyik nap sikerült valakinek úgy felidegesíteni, hogy az érzelmeimet alig bírtam kontrollálni. Olyan nagyon pofán vágva éreztem magamat, hogy csak úgy csapongott belőlem a düh, a sértettség, a stressz és az üvölteni vágyás. De a rohadt életbe már ennél jobban megy ez már neked Fanni - gondoltam magamban. Nagy levegőt vettem és kértem, hogy napoljuk el a probléma megbeszélést, mert nem szeretnék belerúgni, nem szeretnék olyat mondani, amit csak a düh monda na belőlem. Ritkán látok ennyire vöröset, ritkán kapok már olyan pofont valakitől, ami ennyire betalál, de most hogy betalált, visszavonulót fújtam, mert tudtam hogy ebben a lelkiállapotban, nem lesz megoldás, csak még több probléma. Ezt a technikát használom már több mint 1 éve és egyre jobban megy, de mivel ritkán vitázom zavaros lelki állapotban, így azt nem mondanám, hogy jól be van járatva. Az érzelmeimet lecsillapítom mielőtt reagálok valamire. Sokkal többet rontok a helyzeten ha csapongok, és visszabántok. Úgyhogy

Azon gondolkodtam a minap, hogy vajon mikor jön el az az idő, amíg a neveltetésünk, családi példák és értékek mögé tudunk bújni, és kifogásként használni ezt, amikor a gyengeségeinkről van szó. Mikor jön el az a pillanat, amikor felelősséget kell vállaljunk a saját fejlődésünkért. RobArt Meddig megengedett az, hogy ‘ezt láttam otthon, ezért vagyok ilyen’ magyarázat? Az én véleményem erről, hogy első lépésnek fantasztikus a felismerés, hogy az amit láttam, és ak ivé lettem, már nem passzol azzal, aki szeretnék lenni. Ha meg van egy felismerés, akkor kezdődik a kutatás, hogy hogyan tovább. De ha meg van a felismerés, és nem történik folytatás, ott gond van. Az a mondat, hogy ‘ilyen vagyok, így kell szeretni’ mindig is kiverte nálam a biztosítékot. Lusta, arrogáns és tagadó hozzáállásnak tartom. Ha ez a stagnálni vágyás bármilyen más kontextusba lenne helyezve, még lehet barlangokban élnénk. Ha haladok előre a munkámban, a tanulmányaimban és a tapasztalataimban, akkor miért ne

A fizika törvénye is kimondja a hatás-ellenhatás szabályát, ez azonban szeritem a lelkünkben is igaz. Volt már olyan, hogy valaki megbántott, és negatív érzések helyett szeretettel gondoltál arra, aki megbántott? Elég vadul hangzik ez most, hiszen, hogyan lehet szeretettel érezni aziránt, aki éppen most volt gonosz velem, igaz? RobArt Úgy, hogy azt is hiszem, hogy lehet egyszer én voltam a hatás, és annak az ellenhatása lett az, hogy megbántott valaki. Lehet nem ő  kezdte ezt az egészet. De még ha ő is kezdte, én nem szeretném folytatni. Ezért olyat teszek, amivel tudom hogy kizökkentem a megszokott medréből az eseményt. Olyat reagálok, ami kioltja a negatívat. Utálat, gyűlölet és negatív, nem oltja ki a negatívat, hiszen azonos szinten vannak. Valószínűbb, hogy inkább felerősítik egymást. Azonban a szeretet, megbocsájtás és hála - még ha most hippisen is hangzom, kioltják és egy teljesen más hatás-ellenhatás sorozat indul vele el. Mikor valaki beszól nekem az utcán, akkor

Nagyon szeretem nézni a csillagokat, főleg mikor nem Budapesten vagyok és pár milliárddal több látszódik. Közben arra szoktam gondolni, hogy mennyire érdekes, hogy mi emberek szinte semmit sem tudunk róla, mégis azt hisszük, hogy felsőbbrendű életforma vagyunk. Az ember néha elfelejt alázatosnak lenni. Gyerekként természetes volt, hogy elnyomtam a hangyát, letéptem a virágot, és mindent eltávolítottam az utamból. Ma már tudatosan próbálok minden életfor mát tisztelni. Nem mondom, hogy könnyű mikor a lakásban egér, pók, vagy molylepke van, de már nem ölöm meg szánt szándékkal egyiket sem. Ki vagyok én, hogy rendelkezem valami élete felett - erre gondolok, mikor valami szeretné megosztani velem az életterét. A csigák amikre véletlenül eső után lépek éjjel, azoktól is bocsánatot kérek és nem azért, mert teljesen elment az eszem, hanem mert elvettem egy életet. Apróságnak tűnik, de már virágot sem tépek le és nem török le ágat fáról. Minden nappal érzem, hogy egyre jobban tisztelem

Egyre jobban bele mélyedek abba, hogy milyen betegség, és milyen fájdalom, mit is jelent. A nyugati kultúra inkább a fizikai okokat keresi, és sokszor úgy gondolom tüneti kezeléssel intézi el. Gondolok itt első sorban olyasmire, amikor nyugtatót írnak fel valakinek ahelyett, hogy aktív segítséget nyújtanának az életmód váltáshoz. A keleti kultúra azonban a megelőzéssel, illetve a test fizikai jelei alapján lelki kezelés nyújtására fektetni a hangsúlyt . RobArt Ebbe a témába ásom már magamat lassan fél éve egyre mélyebbre. Ez idő óta tesztelgetem ennek az igazságát, hogy gyógyszerek nélkül azonnal tudjam kezelni a fejfájásomat, torokfájásomat, boka problámékat, felfázásokat, izületi fájdalmakat és a többi. Most már testi diagnózis alapján nagyjából be tudom lőni, a lelki okozóját a fájdalomnak, vagy betegségnek. Mikor először voltam ilyen tanfolyamon, sok olyan dolgot hallottam, ami a nyitottságom ellenére teljesen idegen volt tőlem. A nyugati világban felnőni azt eredményezte

3 éve a zene sosem volt része az életemnek, ma viszont szinte állandóan szól. Elkezdtem funkcionálisan használni. Ha meditálok, nyugtató zenét teszek fel, alváshoz frekvencia zenét teszek be, ha fel kell pörögjek akkor latin zenét hallgatok, ha zuhanyzom akkor…ha bringázok…ha ki kell sírjam magamból az érzelmeket akkor…és így tovább. Nagyon odafigyelek, hogy milyen zenének milyen hatása van rám. RobArt Most nem is akarok kitérni a TV hatására, a filmek amiket  nézünk, minden inger ami minket ér, hatással van ránk, mi pedig legtöbbször tudat alatt ellenhatást gyakorolunk. Vigyázok már, hogy mi szól a háttérben is, mert ha még nem is figyelek oda, attól az még dolgozik bennem. Ugyanez vonatkozik az olvasásra is. Nem idegesítem magam feleslegesen olyan negatív témákkal, amik csak feszültséget keltenek bennem. Ha nem muszáj, inkább elkerülöm az impulzust, ami nem szolgál engem. Ér annyi kihívás amúgy is, hogy ne kelljen még a TV sötétségét is beengednem. A zene egy fantasztikus e

Először is kezdjük ott, hogy mindenkinek van egy olyanja, amit úgy ismerünk, hogy egó. Az egó sokszor szereti azt hitetni velünk, hogy mi jobban tudjuk, mi jobban gondoljuk, a mi igazságunk az egyetlen igazság, és a mi reakcióink a jó reakciók. Azonban ez koránt sem azt jelenti, hogy a fent említettek minket szolgálnak. RobArt Például, találkozunk egy filozófiával, amivel eddig még sosem, és teljesen ellentétes nézeteket vall, mint mi. Mi az első reakciónk? “Ez hülye. Ez bar omság. Hogy hihet bárki is ilyesmiben?” Az egó egyből védi azt, amit mi építettünk fel magunkban. Azonban ha én okosnak, intelligensnek, alapvetően jó reakciókkal rendelkezőnek, és jobban tudónak hiszem magam az átlagnál (ha ez így lenne)…akkor mit mondana az rólam, hogy előbb ítélek, mint ahogy tapasztalok? Hogy zárt reakciókkal közelítek meg valamit, amit sosem próbáltam? Hogy elutasítok valamit, amiről nem is tudok igazán semmit azon kívül, amit olvastam? Amit próbálgatok már pár éve, h

Nem is olyan rég egy olyan példával találkoztam, ahol a tisztelet kérdése nagyon érdekes módon merült fel. Ugyanis hiszem, hogy aki képes megfelelni a saját elvárásainak, az alapjáraton kiérdemli a tiszteletemet. Még akkor is, ha nem értek egyet az életfilozófiájával, vagy értékrendjével. Eddig ez inkább elméleti volt, most azonban volt szerencsém megismerni valakit, akivel óriási különbségeink voltak köztünk. RobArt Azonban úgy ítéltem meg, hogy megfelel a saját elvárása inak, de nem volt könnyű lenyelnem az ellenállást. Nagyon nehéz volt gyakorlatba is ültetnem ezt a hozzáállást, mikor szívem szerint megráztam volna, hogy nagyon veszélyes értékek szerint él, túl sok a csalódás lehetősége. De ki vagyok én, hogy ezt megítéljem? A saját mércémen tudtam ezt kijelenteni, az én valóságomban így érezném, de az ő mércéje, az ő valósága. Jogában áll másképp gondolkodni, érezni és élni. Addig amíg az általa felállított elvárások szerint tud élni, kiérdemelte a tiszteletemet. A gond o

Minél több kérdést teszek fel magammal és a világgal kapcsolatban, annál kevésbé tudom tényként kezelni a dolgokat. Persze ez nem azt jelenti, hogy semmit sem, de egyre kevesebb dolgot tudok meghazudtolhatatlannak venni. Már csak azért is, mert a saját bőrömön tapasztalom azt, hogy amiben régebben megrendíthetetlenül hittem, annak az ellenkezőjében hiszek ma, mert számomra bizonyíték értékű tapasztalásokban volt részem. Továbbá azt is tapasztaltam, hogy aki a saját igazát akarja bizonyítani, az előbb utóbb megtalálja online azt a cikket, vagy videót, ami alátámasztja azt, így sokan abba hagyják a kérdezést, hiszen már a világképe alá lett támasztva. De én már nem merem, és nem is akarom azt hinni, hogy minden, ami ma tény, az statikus, azt az emberiség megfejtette, abban már nincs több rejtély. Az én kis világomban olyan változások történtek mikor elengedtem a tényeket, hogy ma már inkább hitként kezelem a dolgokat. A tudomány egy részét is. Az igazsághoz hozzá tart

Életemben először kellett elköszönjek valakitől, aki aktívan, szeretettel és vidámsággal töltötte meg az életemet. Ugyan az utóbbi jó pár évben inkább távol voltam, ő akkor is ott volt a szívemben. Közel 18 hosszú év után a család kutyusa, Smily (nem Choco, az én kutyusom) lehunyta a szemét pár napja. Ilyen idősen az embert már nem éri teljesen váratlanul a hír, hiszen annyira öreg volt. Azonban mikor csütörtök reggel jött a telefon, azonnal zokogni kezdtem. Erős fájda lom hasított a szívembe, de talán nem is csak a halála miatt, hanem hogy ekkora űrt hagy a hozzám közel állók szívében. Persze nekem is nagyon fog hiányozni, hiszen együtt nőttünk fel. Több ezer botot eldobtam neki én is élete során, és több százszor megkergettem őt a lakásban. De most először lett a spiritualitásomnak ez a része “tesztelve”. Pár éve nagyon megviselt volna a halála, azonban nem sokkal később már mosolyogtam. Egyrészt azért, mert a hitem szerint nem ér véget az élet a halállal. Én hiszem, hogy a l

Most sokan az országban egy nagy döntés előtt állnak. Ez az az időszak, amikor valaki vagy a szívére hallgat, és amellett dönt, amit szeret csinálni és ami szenvedély, vagy egy logikus megközelítést választ: azaz mi fog sokat fizetni a jövőben, mire lesz igény, mivel lehet külföldön is elhelyezkedni és a többi…ezek között pedig természetesen van átfedés, hiszen logikus, hogy az ember ott helyezkedeik el, amit igazán szeret nem? Ember függő, hogy ki mit hív log ikának, és mi segít neki döntést hozni, azonban a pályaválasztóknak óriási nyomással is meg kell küzdeni. A szülői elvárások, társadalmi elvárások, tanárok, barátok… Az én időmben még a diploma volt a minden, ma pedig már vannak szakemberek, akik nevetve sokszorosát megkeresik egy diplomás embernek. Erre biztos régen is volt példa, de lényeg hogy változnak az idők, változik a világ, a kereslet, a kínálat, a társadalmi megítélések és a többi. Tehát ha csak a mát veszem figyelembe mikor egy döntést hozok a jövőmmel kapcsola

A napokban ismét megerősítettem magamnak, hogy miért szeretem a meghatározásokat. Egy szót 2-3-4 féleképpen is lehet használni és nem kevés konfliktust meg lehet előzni, ha az ember érti, hogy hogzan is használja a másik, mielőtt negatív érzelemből reagálna. Ilyen volt a napokban a következő. Hallottam már másokat azt mondani hogy: 1. Dühös vagyok 2. Dühös vagyok rád 3. Mérges vagyok 4. Mérges vagyok rád 5. Haragszom 6. Haragszom rád és így tovább…de ha csak nem teszi hozzá valaki, hogy ‘rád’, akkor sem lehetek biztos abban, hogy nem én vagyok az okozója az ő negatív érzelmének. Beszélgető partnerem azt mondta, hogy számára a harag célzott, a düh pedig általános. Azonban hozzá tettem, hogy nekem ettől még nem egyértelmű, hogy ő hogyan érti. Ő sosem mondaná azt, hogy ‘dühös vagyok rád’, de én nem olvasom az érzelmeit és a gondolatait. Ezért mikor mondta, hogy ‘dühös vagyok’, rákérdeztem, hogy én váltottam-e ki ezt az érzelmet. Ekkor indult ez a beszélgetés, hogy persze hogy ne

Na ez egy rendszeresen vitatott téma nálunk a családban, hiszen nekem már nem igazán képviseli azt, amit gyerekkoromban, viszont azt is megértem, hogy másoknak mit jelent, csak nem befolyásolja a döntésemet. A kapitalista részével nem tudok azonosulni, azaz sok pénzt ajándékokra költeni kötelezően, de a kötelezően együtt töltött idővel sem. Mivel kötelezőnek éreztem, pont ezért nem is szerettem. Aztán több volt amit ki is hagytam. Majd végül idén itthon Karácsonyo zom, mert szeretnék. Ami a lelkemben és a fejemben megváltozott az ez: sok időre volt szükségem, hogy a saját utamat járjam, önzőn, egyedül, nem alkalmazkodva senkihez. Így, hogy megszüntettem az elvárásokat, volt időm és energiám megtalálni azt. Pár évig ez eltartott, de úgy vagyok vele, hogy szerintem mindenki jobban jár velem ha azért töltök időt vele, mert szeretnék, és nem azért, mert elvárják tőlem. Tehát én akkor magammal szerettem volna időt eltölteni, így nem jöttem haza. Ezidő alatt a család is hozzászokott

Pár napja mikor a Karc FMnél jártam, Rékával (a műsorvezetővel) a szünetekben arról beszélgettünk, hogy mikor mások csak az eredményt látják, hamar rá lehet vágni, hogy “mert neked könnyű”. Igaz. Persze hogy kívülről nem lehet megítélni a kemény munkát, ami egy eredmény mögött állhat, de hozzátettem, hogy ez a mi hiányosságunk is valahol, hiszen ha sokan csak az eredményt közlik a nagyérdeművel, honnan tudnák, hogy nem is volt könnyű? A közösségi személyes oldalak amúgy sem tudnának erről szólni, hiszen ha mindenki megosztana mindent, akkor főállásban Facebook olvasók lehetnénk. De ezért is szeretem annyira írni ezt a blogot, hiszen nekem is jól esik levenni a súlyt. Már 4 éve élem az igazságomat és nem félek bevallani, amikor valami fáj. Azonban előtte óriási súlyt cipeltem azzal, hogy megjátszottam az erőset, pedig hát nem kis bátorság kell az igazság beismeréséhez, csak akkor még nem tudtam mihez is kell több lelki erő. Ami a könnyűt illeti, egy másik blogger társam mesélte,

Minél több mindent próbálok ki mielőtt véleményt alkotok róla, annál jobban bővül a valóságom. Ha belegondolok, hogy pár éve mindenem volt a tudomány, és szentül gondoltam, hogy csak ez az egy igazság létezik, ma már szinte az ellenkezőjét élem. Nem több valóságot, hanem egy valóságot élek meg, az enyémet, de az bővül folyamatosan. Már rég nem keresem az univerzális igazságot, hanem próbálok minél többet megérteni a világból, tapasztalni olyat, amiben nem  hittem. Tanulni szeretnék. Régebben mikor valaki olyat állított, ami a hitemmel volt ellentétes (tudomány), elhessegettem. Hülyeség. Aztán most én vagyok az, aki energiával segíti mások gyógyulását. Mert tetszett ez a koncepció és elmentem tanfolyamokra tapasztalni, hogy érjen valamit a véleményem. Aztán bizonyíték értékű tapasztalások után, el kellett engedjem azt, hogy csak az létezik, amit a tudomány bizonyít. Ma már úgy gondolom, hogy az emberi agy és érzékelés, ahogy az ember alkotta technológia is limitált. Erre a vil

Mielőtt belevágok, nem vagyok szülő, nem tapasztalatból írok, hanem nézőpontot osztok meg saját és gyerek szempontból.  Már túl sokszor látom, hogy sokan félelemre nevelik a gyereküket. “Azt ne csináld mert leesel.” “Ne fogd meg mert koszos leszel.” “Ne menj oda mert még elkapsz valamit.” “Ne utazz oda mert meghalsz.” Ne csinálj semmit, mert minden sarkon veszély leselkedik, tehát ne tapasztalj, ne hibázz, és ne tanulj belőle. Azért esünk el, hogy megtanuljunk felállni. Sok szülő belelép ebbe a szerepbe és elfelejtik, hogy ezenkívül ők feleségek, férjek, valaki gyerekei, barátok, és legfőképp önmaguk. A legjobb példám erre azok az anyukák, akik a 30 éves fiukra mosnak, és takarítanak. Aki évtizedeken át csak a szülő szerepben van, és megfeledkezik önmaga is lenni, (talán sose volt) az nehezen szakad el ettől a szereptől, mikor már nincs rá szükség. De ezzel a fiuknak ártanak. És most épp abban a korban járok, ahol mindenkinek az anyósával van baja, mert megmondja nekik, hogy

Ez a bejegyzés reggel 6:30-kor született. Minden reggel így kelek itt Mexikóban, mert szeretem a napfelkeltét megnézni, miközben Choco futkározik a tengerparton. Pedig a nap minden nap feljön, de akkor is szeretem értékelni. Utána haza jövünk és hálát adok a kajáért a hűtőben. Na ez már kevésbé minden napos mindenkinek. Aztán hálát adok a vízért a csapban. Ugyan itt nem lehet meginni, de folyik. Van. Ezt sem mondhatja el mindenki. Bekapcsolom a számítógépet. Meg int csökken azok száma, akik elmondhatják ezt. Kiülök a teraszra és nézem ahogy Choco játszik Negritoval, a szomszéd kutyussal. Közben hálát adok azért, hogy itt lehetek, megélhetem a pillanatot mikor a tél közepén kis nadrágban hesszelek a napon. Igen ám, közben tönkre ment a telefonom, hol van internet, hol nincs, kóbor kutyákkal kell harcoljak minden nap, néha Negrito idecsinál az ajtóm elé bosszúból, amiért nem engedtem be, tele van szeméttel az utcám, volt egy hatalmas vihar, ami sok mindent széttört a kertben és e

Pár hónapja írtam már, hogy új hobbi után nézelődtem, mert a blog önmagában már nem nyújtja azt, amit régen. Mivel a blog részben a munkám is lett, így nem jelent már teljes kikapcsolódást és elszakadást a világtól. Egy új minőségben imádom és csinálom, de a hobbi minősége kissé kiürült. Ezért hát belevágtam újdonságokba. Jelenleg most 2 dologban találtam meg önmagamat. Az egyik a zöldebb élet, tehát leváltottam a vegyszereket és csináltam itthon természetes tisztí tó, szépség ápoló és egyéb anyagokat. Nem műanyagmentes még, de egy lépéssel közelebb. Illetve elkezdtem előállítani több dolgot is a konyhában, amit eddig vettem. Italok, ételek, kenyérre kenhető krémek, lekvár. Szóval jól esik tevékenykedni tudván, hogy valamivel talán egészségesebb élet zajlik itthon, mint eddig. Szemezgetek most még valamivel, és ha lesz is belőle valami, úgyis meg fogom osztani, de egy kis művészettel kapcsolatos kreatív projekt is kilátásban van. Ugye én nagyrészt itthon vagyok, mert így Ch