Bejegyzések

Önsajnálatra, vagy boldogságra programozva?

Kép
Hogyan is programozzuk be magunkat egy érzésre? Egy tulajdonságra? Egy szokásra? Egy gondolatra? Az orvostudomány mai állása szerint, minél nagyobb az érzelem egy élmény alatt, annál inkább hosszútávú memória, illetve program lehet belőle. Mivel az érzelmi töltet emlékezetessé teszi azt. Ez pozitív, és negatív irányba is egyaránt működik. Kezdjük az alapoknál. Történik valami, amihez fűzöl egy gondolatot, amiből lesz egy érzelem, és amiből lehet egy autómatikus válasz reakció. Ha folyton ráerősítesz ugyan arra a stimulációra, ugyan azzal a gondolattal, és érzelemmel, autópilóta lesz belőle. Lehet egy idő után az érzés születik meg előbb, és csak utána jön a gondolat. Régen mamáddal imádtál együtt sütögetni csokis sütiket, így ha csokis sütit látsz bárhol, tudatlatatt felidézed azt a szuper emléket, ami a mamádhoz fűz, van akinél érzelmi függés is kialakul a süti iránt. Ha mama meghal, akkor pedig falási rohamok lehetnek, ha hiányzik. Egy amerikai ismerősöm konkrétan elhízott nőket keze

Így tudod manipulálni az érzéseidet

Kép
  Az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy a rossz kedvemből jobbat csináljak, a zene. Vagy pontosabban fogalmazva frekvenciák, amik emelnek. Remélem mindenki tud azonosulni azzal, hogy vannak zenék amik beindítják a láb mozgásunkat, és vannak, amiktől szabályosan rosszul vagyunk. Ez nem véletlen. Véletlenek nincsenek, csak nem feltétlen értjük azonnal a miérteket. A filmekben például teljesen más hatása lenne egy jelenetnek, ahol éppen a főhős tragikus balesetben búcsút mond a kutyájának, ha közben a háttérben motivációs sportoló zene szólna. A látottakból fakadó érzéseket felerősítik a zenével. Már amúgy is mindenkinek a szíve összeszorul, ahogy a kutyus az utolsókat rúgja, de hozzá még jön a halk, lágy, szomorkás zene, majd felerősödik, ahogy a főhős felkiált hogy "neeeeeeem"és a kamera távolodik felfelé. Nem csak a zene tud lehúzni és feldobni minket, hanem hangok is, rezgések is. 70% víz vagyunk, rezonálunk frekvenciákkal, amik befolyásolják az érzéseinket. Ezért nagyon

Vakon hinni, vagy tapasztalni

Kép
Amikor a nyugati ember elkezdte megkérdőjelezni a valóságát a tudomány megjelenésének következtében, az egy fantasztikus dolog volt. Előtte a papoknak, gyógyítóknak, uralkodóknak, filozófusoknak, csak elhittünk mindent. A tudomány lehetőséget adott az embernek arra, hogy magába nézzen, és azt mondja, "bizonyíték nélkül, nem hiszek a létezésében." Azonban vannak, aki k extrém irányba vitték el ezt? Vallássá nőtte ki magát a tudomány is annak ellenére, hogy rendszeresen változik? Az ember mindig azt hiszi, hogy már mindenre bizonyítékot talált? Már mindent tud? Már mindent bebizonyított? Majd könyveket nyomtatunk, és elkezdjük tanítani a régi tudást, nem számolva azzal, hogy idővel, új, kifinomultabb technológiákkal, lehet már rég bebizonyítottuk az ellenkezőjét? Sőt, lehet 30 év múlva ha még itt leszünk, akkor megint mást fogunk bebizonyítani ugyan azon a témán belül. Elképzelhető, hogy nem gondolkodni tanítunk, hanem követni, ha azt mondjuk a gyerkeknek, hogy: "hidd

Amikor a szülő elvégezte a feladatát

Kép
Ha jól sejtem, a szülők túlnyomó többsége szeretné, ha a gyereke ügyesebb, jobb, okosabb lenne mint ő, sikeresebb, boldogabb életet élne, mint ami neki megadatott. Egy szebb életet szeretne neki adni. Tehát minden amit ő tud, azt szeretné átadni, hogy a gyereke tovább vihesse, és fejleszthesse azt. Na de amikor eljön a pillanat, hogy a gyerek tényleg elkezd saját lábra állni, azt látom, hogy elindul egy újabb kihívás hullám: az elengedés. Nem vagyok szülő, nem is az ő szemszögéből írok, hanem a gyerekéből. Emlékszem apukám hányszor említette azóta is, mikor először vertem őt el egy játékban. Amikor már nem hagyott nyerni hogy legyen siker élményem., hanem magamtól nyertem. Arra is emlékszem, mikor anyukám elkezdett tanácsokat kérni tőlem. Tőlem? Én, aki sok év tapasztalat lemaradásban vagyok? Aztán idővel megérettem, hogy ők letették nekem az alapokat abból, amit ők tudtak. Egy életképes gyereket próbáltak nevelni, aki a változó világban majd megállja a helyét. Volt egy átmeneti

Csak azért mert egyszer igaz volt

Kép
Mivel egyre mélyebbre megyek a spirituális világban, úgy egyre inkább távolodom azoktól a nézetektől, amiket régen vallottam, amiket tanultam, amikre építettem az életemet. De ugye ha sosem kérdőjeleznék meg semmit, akkor nem lenne fejlődés. Más tollából olvasott igazságokat adnék a sajátomként tovább? Üres szavakat? Egyre többször ütközik a világomban a két vil ág, de már kezdem sejteni hogy miért. Egy csupán gyerek cipőben járó, pár száz éves eszköztől nem várhatom el, hogy egy sok-sok ezer éves tudást megfejtsen azonnal. De látom hogy a tudomány is nyit affelé a nézet felé, hogy ugyan sem valaminek a létezését, sem a nem létezését nem tudja MÉG bizonyítani, nem veti el a lehetőségét a létezésének. Talán így lett a 2009-es meditációs Nóbel-díj is. Nyitottság. Ezenkívül az ember erre a 3 dimenziós világra lett tervezve. Az érzékszerveink, az agyunk, a lényünk ebben a világban mozog otthonosan, és azt az információt tudja beengedni, amit fel tud fogni a limitált képességeivel. De

Így tettem túl magam fájdalmas emlékeken II. rész

Kép
Tegnap elkezdtem a történetet, hogy hogyan is sikerült végleg a polcra tenni a legfájdalmasabb múltbeli emlékeimet, és elvarrni a befejezetlen történetek szálait. Ott tartottam, hogy úgy éreztem, hogy elmúltak a kötődések, de kellettek a tettek is.... Úgy voltam vele, hogy az a fair, hogy írok neki, hogy le fogom tiltani mindenhonnan, mert a tová bblépéshez a tapasztalat azt mutatja, erre szükségem van. Illetve a megérzéseimre 100%-ban hallgatok, mert az mindig tudja, hogy mi a helyes. És súgta az érzés, hogy le kell tiltsam. Na de! Mielőtt ráírtam volna, jött egy másik érzés, hogy ne tegyem, mert a folyamat még csak most kezdődött, és ha ráírok, azzal elindítom a kapcsolódást újra. Szóval megálltam. Kicsit megkönnyeztem a búcsút, mert tiltottam minden elérhetőséget. Már csak azért is, mert ezzel egy sokkal erősebb és egyértelműbb üzenetet közlök felé. Az, hogy ő ezt fogadta azóta nem derült ki, de az már nem az én utam része. Leírhatatlan érzés egy olyan embertől elbúcsúzni, aki a

Így tettem túl magam fájdalmas emlékeken I. rész

Kép
Nem kevés munka áll amögött, hogy energetikailag is leváljak a múltamról. Mit is jelent ez? Azt, hogy még voltak negatív érzéseim emlékekkel kapcsolatban. Ezt a bejegyzést ketté szedem, mert hosszú lesz. Kezdjük azzal, hogy nekem a párkapcsolati élményeimből van sok, ami a mai napig kísért. Sok fájdalom, sok sérülés. Ha bármikor eszembe jutottak a  sérülést okozók, akkor az valahol mélyen még fájt. Ez persze nem kis hatással van a jelenemre. Amikor barátom véletlenül aknára lép, akkor beindul nálam egy autómatikus negatív válasz reakció. Mit tehet ő arról, ami velem történt? Még is ő az, aki mit sem sejtve mászkál az érzelmeim mezején, és hébe-hóba aknát talál. Szerencsére türelemmel és megértéssel kezeli, illetve én is nagyon gyorsan reflektálok már arról, hogy a reakcióim nem is neki szólnak. Csak az autópilótám bekapcsolt azért amit mondott, vagy tett, a tudatalattim pedig előásott egy fájdalmas emléket. Csak most teljesen más a kontextus. Aztán ahogy többet kezdtem el foglal

Ne osszuk a másikat - osztozzunk a másikkal

Kép
Rendszeresen szembe jönnek olyan passzív aggresszív "idézetek", mémek, történetek Facebookon, amik a nemeket nagyon egymással szembe állítja. Sok nőt látok akik osztanak olyasmit hogy: "A család addig kerek amíg a nő tűr." "Amíg a férfi egyik kezében a sör, másikban saját maga, addig a nő kezében a gyerekek, a sodrófa és a söprű." Aztán a másik oldalon látok olyat amit meg férfiak osztanak, hogy: "A tökéletes nő 90-60-90." "Ha hisztis a csajod, csak vedd hangosabbra a TV-t." Na most persze nem szó szerint ezeket, csak ilyen passzív aggresszív üzenetek. Hol a férfi bántja a nőt, hol a nő bántja a férfit. Rendszerint azzal a céllal osztják, remélve hogy a párjuk látja majd és észbe kap. De miért akarom bántani azt, akit elvileg szeretek? Nagyon, nagyon, de nagyon nem értek egyet az ilyesmivel. Először is ha valami gondja van az embernek a párjával akkor azt inkább szemtől szembe kéne tisztázni, türelemmel, megértéssel fordulni a másik

A Koronavírus előnyei

Kép
Szeretném felhívni a figyelmet pár nagyon pozitív oldalára a vírusnak. Ezzel nem azt mondom, hogy hurrá, de jó hogy terjed a vírus. Nagyon is látom, hogy hányan halnak meg, milyen gazdasági leállással, személyes traumákkal jár. DE! Eddig ment a papolás itt a blogon, hogy mekkora király az élet ha észre veszem a pozitívat, most azonban alkalom is nyílik arra, hogy ha bármit is tanultál itt, akkor azt alkalmazd. Először is személyes pozitív hatások: akik össze vannak zárva, azok nem kicsit tudják a kommunikációt fejleszteni. Vannak akik valószínű először ismerik meg igazán a gyerekeiket, vagy a párjukat. Mennyivel könnyebb volt eddig odadugni a gyerek orra alá a tabletet, hogy csend legyen. Most viszont le kell ülni velük tanulni, folyton otthon vannak, szórakoztatni kell őket. Vírus nélkül is lehetne építeni a kapcsolatokat a szeretteinkkel, de ha ez kellett, akkor legalább most tanuljuk meg jobban értékelni az időt. Ezenkívül van idő mindenre. Tanulni, olvasni, játszani, rendet ten

Tanácsot adni csak akkor ha kérik

Kép
Ha lenne egy bazi nagy aranyból készült, fénypalotában tartott krónikám, akkor ez lenne az egyik alap tanítása. Ezt kb annyira tartom igaznak, mint azt, hogy narancslé után fogat mosni borzasztó. Tehát kőbe vésett.  :) A másik alapköve a tanácsnak pedig az, hogy hiteles legyen. Azzal találkoztam már sokszor hogy tapasztalat nélküli okosságokkal látnak el, de szer encsére azzal is, hogy: bocsi, nem tudok állást foglalni ebben, mert nincs benne tapasztalatom, de mástól hallottam már olyat hogy ... Nem baj az ha az ember nem tud mindent. Az a baj ha úgy tesz, hogy tud. A rossz tanácsnál a semmi is jobb. Ha valakinek szeretnék tanácsot adni, mert úgy érzem alkalmas vagyok rá, akkor előbb megkérdezem, hogy kíváncsi-e rá. A másiknak jogában áll nemet mondani, ha úgy érzi nincs készen rá, vagy nem tart engem alkalmasnak. És nekem ezt el kell fogadnom. Ha pedig kérnek, akkor helyzettől függően van, hogy az "én mit tennék" megállja a helyét, mert nincs jobb, de mégjobb ha kérdé

Köszönöm hogy megbántottál

Kép
Mióta nem a másikra mutogatok ujjal, hanem saját magamra, azóta hirtelen minden megbántásnak hála, szeretet és megbocsájtás a vége. Nem csak azért, mert a megbántottságom érzésével csak magamat bántom, hanem felismertem hogy hogyan tudok véget vetni olyan bántásoknak, amikben látom a párhuzamot és az ismétlődést.  Amikor végre megtanultam egy léckét, akkor már nem jön u gyanaz a pofon. Miért jönne? Hiszen már nincs mit tanítania. Szóval egyszerűen be kellett lássam, hogy minden pofonért amit kapok, én vagyok a felelős. Miután beláttam, hirtelen lett lehetőségem tenni ellenük. Nehéz úgy tenni valamiért, ha nem hisszük el, hogy tudunk. Illetve fontos pont! Nem valami ellen, hanem valamiért teszek! Nem mindegy hogy a spektrum melyik pórusát fogom meg. Szóval ha jön is egy pofon, akkor amellett hogy persze fáj, izgatottan hálát is adok érte amint tudok, mert tudom hogy én idéztem elő a pofont. Lehet még nem tudom miért kaptam, vagy hogyan tudom megelőzni a következőt, de legalább egyér

A család fogalmát én átírtam - ezért

Kép
A legtöbb családban vannak olyan viszonyok amiket azért tartunk fent, mert a társadalom is megmondta hogy muszáj, hiszen egy család vagyunk. Én átírtam a család fogalmát. Kitettem belőle embereket, betettem másokat, és megszerkesztettem én saját magamnak a családomat. Vannak akikkel vérrokonságban vagyunk, vannak akikkel lelki rokonságban, de egyik sem ér töb bet a másiknál. Nem tartom a kapcsolatot olyannal akivel nem akarjuk közösen tartani. Nekem az elvesztegetett energia és inkább annak adok belőle akiből töltődöm is. Idealizáljuk néha a család fogalmát. Testvériség. Szülők. Távolabbi rokonság. Mivel nem adósságra építem a kapcsolatomat velük, így sosem tartozom. Nem azért hívom fel szüleimet mert úgy érzem tartozom azért, hogy felneveltek. Nem. Azért hívom fel őket, mert szeretném. És azért szeretném, mert egymás irányába pozitív érzéseket táplálunk. Szeretet, hála, büszkeség. Volt idő amikor ez nem így volt, akkor nem is erőltettem kötelességből. Tesómmal is teltek úgy el éve

A sajnálat nem vezet sehová

Kép
A sajnálatot már több mint egy éve kiiktattam az érzelmi repertoáromból, mert arra jöttem rá, hogy nem segítek vele senkinek. Igazából csak egy téves társadalmi elvárásnak tartom. Ha nem sajnálom azt, akinek rossz, akkor érzéketlen vagyok? Na de, ha sajnálom attól neki jobb lesz? Vagy nekem jobb lesz? Empatikusnak tartom magam, ami nálam nem annyit jelent hogy tükrözö m azt amit a másik érez, hanem azt, hogy értem amit érez és a miértjeit is. Tehát először is az empátia fogalmát írtam át. Utána pedig úgy döntöttem, hogy nem azt adom a másiknak amiről úgy gondolja hogy szüksége van rá, hanem azt, amiből tényleg tud építkezni. Hiszen kettőnk közül nekem tisztább a kép, mert őt az érzelmei nem engedik tisztán látni. Ugyan ez a helyzet mikor valaki a "lila ködben" szerelmes. Okkal hívjuk ködnek, nem látunk tőle tisztán. Először is azt értettem meg, hogy mikor valakinek rossz, az az ő döntése hogy úgy éli meg érzelmileg ahogy. Ugyan ha valaki nem tudatosan fejlődik akkor tudat

Eleged van a diétából? Akkor csináld másként

Kép
Nem vagyok dietetikus, de megtaláltam azt a gyógyszert, ami minden kínra, bánatra és kesergésre megoldás. 100%-ban még én sem tartok ott, de már régóta érzem a hatásait. Az önszeretet az egy olyan érzés, amiben a harmónián kívül nem létezik más. Gondolj csak bele, ha szereted magadat, akkor először is odafigyelsz hogy ne érezz feleslegesen negatívat ma gaddal kapcsolatban, ezzel támogatod a fejlődésedet. Aztán veszed a fáradtságot hogy ne csak elhidd amit a reklámok akarnak hogy elhiggy, hanem utána jársz és tapasztalsz. Akkor nem elégszel meg egy véleménnyel, hanem még tovább kérdezel. Akkor tartod magad annyira, hogy ne vegyél mindent a szádba csak azért, mert azt mondták az iskolában hogy egészséges. Akkor teszel azért, hogy a tested és a lelked is ápolva és szeretve legyen. Elfelejtjük azt, hogy azért mert régen valamit elhittünk, annak nem kell törvényszerűen ma is igaznak lenni. Nekem millió dolgot tanított anno az iskola, amiről tapasztalat alapján számomra az ellenkez