My Seven Worlds

A minap valaki mondta, hogy ami legjobban fáj neki, az amikor az igazságérzete sérül. Például mikor valaki másokon átgyalogolva éri el a célját. Érdekes téma ez, hiszen van olyan cél, amiért én is átgyalogolnék másokon. Elviekben. De ki tudja, lehet már megtettem. Ugyanis az igazságérzet szubjektív. Mindenkinek igaza van a saját világában. Itt az én példám: Nekem az az igazságom, hogy állatot nem eszünk, de legalábbis semmiképp nem vágóhídról. Én inkább sehonnan nem eszek. Azt tapasztalom, hogy jóval egészségesebb vagyok nélküle. Szerintem nem kell a szervezetnek, csak a húsipar érdekei mások. Akkor most igazam van? Szerintem igen, de a családomban kivétel nélkül mindenki más nem értene velem egyet. Bennem akkor égjen harag a húsevök iránt, mert erősen hiszek az ellenkezőben? Persze hogy nem. Mert csak magamnak ártok vele. Én elfogadom mások igazságát, még akkor is ha nem értek egyet vele, mert az nem az én utam. De ha lehetőségem lenne egy gombnyomással lehetővé tenni a húsipar

Az a tapasztalatom, hogy amíg a nyugati ember nem szenved igazán, addig nem változtat, nem fejlődik. Tehát ha valaki nem szereti a munkahelyét, képes évekig elhúzni azt a döntést, hogy másikat keressen, vagy megvárja, amíg megszűnik, kirúgják. Pedig ha muszáj másikat keresni, hirtelen meg tudja oldani a dolgot. Úgy látom ez a félelem tövéről fakad. Társadalmi nyomás, hiszen boldognak kéne lenni, a könyv is megírta, hogy jól fizető, vagy jó pozícióban lévő embereket az aranykalitka boldoggá kell tegyen. Illetve apa, anya is büszke, mert van pénz cuccra. Továbbá félünk, mert “mi van ha”. Mindeközben felemészt a stressz, a bűntudat, romboljuk a lelkünket, sanyarkagjuk magukat. Ez az állapot ideig óráig tartható fent, de előbb utóbb betegség, rosszabb esetben kórház lesz belőle. Tehát jóval nagyobb rizikót vállalunk azzal, hogy fenntartunk egy kellemetlen állapotot a félelem miatt. Jóval nagyobb áldozatot vállalunk be, a rövidtávú kihívással való szembenézés helyett. Mit gondoltok

Tavaly több mint 100-an töltötték ki a kérdőívet, amiben arról érdeklődtem, hogy mi okozza a legtöbb nehézséget a személyiség fejlődésedben. A válaszok megoszlottak, de 60-70%-ban dominált a mások elvárásainak való megfelelés. Rengeteg fájdalmat osztottak meg velem a kitöltők de véleményem szerint a gond ott kezdődik, hogy nem a saját elvárásainknak próbálunk megfelelni. Hiszen a félelem nagy úr, illetve ezt nevelik belénk kezdettől fogva. Hogy mások mit gondolnak...kiadjuk a kezdünkből a kontrolt, és hagyjuk hogy mások ítélkezzenek felettünk, mások határozzák meg az értékünket, mások döntsék el, hogy szépek, okosak, talpraesettek vagyunk-e. Szerintem ez veszélyes játszma, mert mindenki más a saját szűrőin, szubjektíven dönti el, hogy mennyit érünk a világukban. Egy vakon hívő másképp néz rád, mint egy ejtőernyős oktató, vagy mint egy bolti eladó. Ha pedig mások véleménye alapján ítéljük meg saját magunkat, sosem leszünk többek, mint ma. A világ mindig is fog ítélkezni, ha mi fog

Amúgy is nyitott könyv az életem előttetek, de most egy számomra az egyik aktuálisan legérdekesebb fejezetbe engedek nektek betekintést. A párkapcsolatom rejtélyeiről lesz szó. Nem titok, hogy életemben először vagyok egészséges kapcsolatban. Azonban a múlt berögzült reakciói és érzelmi blokkjai elkezdtek felszakadni. Eddig szépen elücsörögtek a tudatalattimban, hiszen nem voltam olyan helyzetben, hogy szembe akarja velük nézni. Most azonban eljött az idő, és hónapok óta törnek felszínre a megbántottságból fakadó fájdalmak és túlreagálások. Úgy 5 hónapja voltunk együtt Marcellal, mikor végre átkapcsolt az agyam és elkezdtem párban gondolkodni és érezni. Az elmúlt 4 év rólam szólt, és nagyon nehéz volt átállni a rólunkra. Hiába volt Adam útközben 1 évig, fizikailag párban voltunk, de lelkileg szingli voltam. Olyan apróságokat kellett módosítanom mint a megfogalmazás, a hangsúly, a motiváció. Marcell pedig türelmesen hagyta, hogy átálljak “Fanni mindenek felett”-ről, párkapcsolat

Hasznos információkat szeretnék megosztani arról, hogy szerintem milyen egy jó állásinterjú, milyen egy jó munkaerő és milyen a jó munkamorál. Ami nem ilyen, az nem azt jelenti hogy rossz, hanem hogy eltérő az általam kiemelkedőnek tartottól. Először is mikor főállásban munkahelyet választ az ember, az az mondja: héj, a napjaim egyharmadát itt fogom veled tölteni. Az biztos hogy ennyi időt nem szeretnék azzal tölteni, hogy nem élvezem. Tehát én például már 20 éves koromtól kezdve csak olyan helyen dolgoztam, ami érdekelt. Ugyan egyik sem tudta fenntartani az érdeklődésemet 1 évnél tovább, de nem azért mentem egyik helyre sem, mert valami meló kellett, hanem mert eleve csak olyan helyekre jelentkeztem, ami érdekelt. Főleg 30 felett látom már azt, hogy egy munkahely olyan, mint egy kapcsolat. Rengeteg időt töltünk együtt, fejlődünk együtt, fenn kell tudni tartani az érdeklődést, élvezni kell tudni, meglátni a jót, pozitívan hozzáállni és így tovább. Így egy állásinterjú szerinte

Az ha meg sem próbáljuk. A világból szerzett tapasztalatom miatt már nem hiszek abban, hogy a döntés az agyban történik kizárólag. Van olyan, ahol inkább ott. Azonban most már legtöbbször a szívemben, az agyam pedig segít a részletek kidolgozásában. Azért még a mai napig van, hogy az agyamat nem tudom elcsitítani és kismillió kifogást gyárt mielőtt úgyis úgy döntök, ahogy a szívem diktálja, de ez még a régi berögződés. A nyugati világban órási hangsúlyt fektetünk az agyra. Látszódik ez az oktatási rendszerben is. Pedig az emberi test nem csak az agyból áll. Egy nagyon egyszerű példával tudom szemléltetni, hogy szerintem mennyire fontos az egész testet megismerni és megtanulni döntést hozni minden részecskénkkel; az agy nagy valószínűséggel nem marad életben a test nélkül, de a test életben marad az agy nélkül. Nem az a kérdés hogy hogyan funkcionálna, hanem hogy működne-e. Ezt a filozófiát követve sok féle technikát tanultam már arra, hogy hogyan fejlessze m a megérzéseket, hogya

Ez szerintem bárkire és bármire igaz. Ha nem tudok egyenlő félként tekinteni másokra, akkor kinek van feladata igazából? Legtöbbször az ember lenéz valakit, aki szerinte nem a helyes úton jár, nem jól gondolkodik, nem abban hisz amiben ő, nem úgy él ahogy ő. A szabad akaratot nézi le. Közben meg kántálja, hogy hajrá szabad akarat. Ezért sem szeretem az extrém vallásos nézeteket sem mik szerint, feltétel nélkül szeretjük azt, aki megfelel a feltételeinknek. Ezt a bejegyzést amúgy az elefánt hátán utazás ihlette, mert a turista nem is tudja, mit tesznek az állattal azért, hogy olyan kezelhető és aranyosan fürdethető legyen. Egyik vadállat sem hódol be önként az embernek. Nem szeretnék az emberi brutalitás ellen kampányolni és olyan hátborzongató képeket megoszatni ahol kínozzák őket...ez nem az a blog. De időről időre fel fogok szólalni az ellen, hogy valaki állatos cirkuszba vegyen jegyet és támogassa vele az állatkínzás intézményét. Ez rengeteg állatkertre is igaz, az elefánto

Ki hogy definiálná? Én így: mikor valaki személyes tapasztalat nélkül véleményt alkot. Lehet ez pici mint: - “Nem kóstolom meg, mert nem szeretem.” - pedig sose kóstolta, ahogy ez az étel el van készítve. Lehet ez nagyobb: - “Nem váltok munkát, mert úgysem tudnám már újra kezdeni.” - pedig sosem próbálta. És lehet igazán nagy: - “Nem követem az álmaimat, mert lehetetlenek.” - ezt pedig az egó félelemből táplálkozva nagyon szépen meg is magyarázza. A magunkkal szemben elkövetett előítélet szerintem a legkárosabb. Ha meg sem szavazzuk magunknak a bizalmat, miért szavazná meg bárki is? Ha mi nem hiszünk magunkban, akkor miért hinne bárki is? Ha mi nem próbáljuk meg, akkor miért nyújtana nekünk bárki is segítő kezet? Ki nem hallotta még a gyerekeket akik a jövőről álmodnak? Mindenki asztronauta, orvos, vállalkozó, szuperhős és hableány akar lenni. Miért vesznek el az álmok útközben? A világnak szuperhősökre van szüksége, akik megállítják az ember pusztítását a bolygón és hable

Volt szerencsém Jakupcsek Gabival immár másodszor is beszélgetni az utazásról, Rost Andrea és Vásáry André társaságában.

A félelem vagy megbénít, vagy elölrébb visz. Te hogyan használod?

Főleg a párkapcsolati vitákra lesz kihegyezve ez a videó, de alapvetően egy vita lényeleg sosem a meggyőzés és a győzelem minden áron, hanem a közös pontok kialakítása, illetve információ átadás.

Az emberi testben túlnyomó többségben vannak azok a sejtek, amik idővel elhalnak és lecserélődnek. Tehát a szó szoros értelmében nem vagy ugyanaz az ember, aki születésnél, gyerekként, vagy akár csak pár hete voltál. A természetben is mindenhol ott vannak az újjászületések. Az erdőtűz hasznos, mert a talaj így újul meg. Akkor árulja már el nekem valaki, hogy miért olyan nehéz a gondolkodásunkat és a hitünket meg-megújítani? Alólam 2016 húzta ki a talajt. Szentül és (gondoltam én) rendíthetetlenül hittem valamiben. Vakon hittem a tudományban, pedig mit tudtam én róla. 2016-ban mikor hátizsákkal jártam a világot, szembejöttek világnézetek, életformák, hitrendszerek és értékek, amikkel akkor találkoztam először. Egy idő után pedig feltűnt, hogy az, amire én építettem a világomat, csak töredéke annak, ami még létezik. De honnan is tudtam volna a létezésükről, ha 1) sosem jártam előtte ilyen helyeken, 2) sosem nyitottam más nézetek felé? Hónapokat töltve egy másik világban pedig aka

Van egy barátnőm, akinek azt kell mondjam, az élete másról sem szól, csak a cikis storykról. Életemben nem hallottam ennyi kellemetlen helyzetről, mint amit ez a lány nap mint nap megél. Azonban rajta látom leginkább, hogy nincs ciki szégyenérzet nélkül. Teljesen egészséges önbizalommal rendelkezik és jókat tud kacagni a saját hülyeségein. Hallgatva őt, nem tudom hogy én tartok-e ott, ahol ő, mert abba is belevörösödtem, hogy mesélt. Nem szeretném részleteiben kiteregetni az életét, de mivel nem fedem fel, hogy kiről van szó, annyit elárulok, hogy az egyik ilyen története például egy férfivel töltött első éjszakáján történt és lépcső, egyszarvús bugyi, zuhanás, és vizelés is volt benne. Beszélgettünk arról, hogy hogyan éli meg ezeket, mert rettentően cikis helyzetekbe keveredik. Azt mondta, hogy az nem teszi meg nem történté amik történnek vele, inkább nevet rajtuk, mert mindig elképzelni, hogy milyen lesz elmesélni a barátainak majd. Mondta, hogy igyekszik nem negatívan megélni

Na ezzel sosem tudok mit kezdeni. Normál. Mi az a normál? Ki definiálja a standardot és mi jogosítja fel őt, hogy ő döntsön? Az én normálom és a tiéd egészen biztosan különbözik, de akkor mi az a normál? Ez a szó nem tudom hogy mennyivel teszi könnyebbé a megértést, nekem inkább nehezíti a beszélgetéseket. Ha egy ügyfelem tegyük fel panaszkodik a párjáról, hogy nem normális hogy így gondolja, hogy így reagál…dehogynem. A párja azért gondolja úgy, vagy reagál úgy, mert számára az a normális. Pl: Veszekedés. Vannak párok akik üvöltöznek, vannak akik duzzognak, vannak akik nem hallgatják meg a másikat, vannak akik hibáztatják a világot mielőtt felelősséget vállalnának, és vannak akik megoldásokat keresnek együtt . Sok pár, sok féle vita, mert a felek hoznak egy sémát, egy tapasztalatot, egy érzelmi csomagot, filtereket, sérelmeket, gondolkodásmódot és így tovább. Mindenkinek más a normális. Maradjunk a fenti példánál. Ha én vitázok a párommal, akkor úgy hiszem az a leghatékonya

Kedves gazdik! Az udvar mindenkié. Az udvar akkor használható ha tiszta és rendes. Ha mindent szanaszét hagytok, akkor egy idő után lépni sem lehet. Én feltakarítok, mert szeretném, hogy tudjátok rendeltetésszerűen használni a közös területeket, de legfőképp azért szedek fel utánatok, mert én szeretném használni az udvart. A pici udvaron 5 kuka van kihelyezve, amiket rendszeresen cserélnek, így olyan nincs, hogy tele volt mind az 5… Jaaa gazdit említettem? Embereket akartam….átlag heti háromszor szedek szemetet mikor itthon vagyok. Mindig 3-10 liter jön össze. Egy aprócska udvaron az legjobb esetben is heti 9 liter szemét. Nem a kutyát kéne kitiltani az udvarról, hanem azt aki szemetel. A jó gazdi összeszedi a kutya után, de még a legjobbakkal is megesik, hogy nem veszik észre. Ja és kóbor kutyusok is vannak. Meg akik…hmmm…leszarják. De ez szerintem a kisebb baj, mert eltűntetik a legyek, vagy elmossa az eső, és a természet épül belőle. Ettől még összeszedem, mert nem szeretném ha

Az ember jelenlegi álláspontja szerint csak ő képes a múltban, a jelenben és a jövőben is jelen lenni. Tegyük fel, hogy ez igaz. Áldás, vagy átok? Mind a kettő. Attól függően, hogy hogyan használjuk. A tervezés, az álmok, a célok a jövőt vetítik előre. Rengeteg pozitív, illetve negatív energiát fektetünk ebbe. Vagy félünk tőle, és megtöltjük a jövőt alacsony energiákkal, azaz félelemmel, vagy izgatottan várjuk, azaz pozitív energiákkal töltjük meg. A múltban is sokat időzünk. “Mi lett volna ha…de jó lenne újra…bárcsak visszamehetnék…másképp kellett volna…stb.” Tapasztalataim alapján a jelenben a legnehezebb élni. Képesek vagyunk egy életet létezni hol a múltban, hol a jövőben, és kihagyni a jelent. Áldás, vagy átok? Nézzünk meg egy kutyát, ahogy játszik a parkban és vegyünk példát róla. Az ember nem több a kutyánál, csak egy más életforma és rengeteget taníthat, ha hallgatunk rá. Tegyük félre az egót, és tanuljunk a körülöttünk lévő más életformáktól is. Hiszem, hogy első sorba

A legtöbb embernek a legnagyobb lelki kihívást az jelent, hogy folyton másoknak próbál megfelelni. Fél a kritikától, az elutasítástól, a kellemetlen helyzetektől, így inkább elcsitítja a belső hangját, csak hogy a társadalomba beilleszkedjen. Azonban van egy határ...amikor már magadat bántod, na ott a határ!

Nem rég futottam bele egy nagyon szimpatikus véleménybe. Valaki mondta, hogy nem szereti mikor az emberek folyton állítanak, de sosem kérdeznek. Hiszen a kőbe vésett igazságokat nehéz megcáfolni, nehéz megfejlődni. Minden változik körülöttünk, mi mégis képesek vagyunk évtizedeken át ragaszkodni egy igazsághoz. Mikor az oxfordi egyetemen dolgoztam, felvetettem pár fejleszteni valót a főnökömnél, sőt, volt amikor kész megoldással álltam elé, de a válasz ennyivolt: nem, mert ezt mindig is így csináltuk. Jó, de ha ez a válasz mindig működne, akkor most nem ülnél számítógép előtt a kiegyenesített hajjaddal és kocsi kulccsal a zsebedben. Ez legalább olyan számomra elfogadhatatlan magyarázat volt mint a: “csak. mert azt mondtam. mert én vagyok a főnököd. mert én jobban tudom.” Ha folyton állítok, akkor mikor tanulok? Nem fogom ismételgetni megint magam arról, hogy miért tartom fontosnak a saját tapasztalatot azzal szemben amit olvasok, vagy hallok, már tuti a fületeken jön ki. Inkább ma

Tavaly nyáron történt a dolog. Hónapokon át tartott a románc, minden reggel és minden este. A reggelim és a vacsorám is róla szólt. De bármennyire is izgalmasan hangzik, a szeretőm a gyümölcssalátám volt. Olyan szintű boldogságot, izgatottságot és szeretetet éreztem sokáig a gyümölcssalátám iránt, hogy az ebéden kívül nem is ettem mást, de volt nap, amikor ebédre is ezt ettem. Most pedig Mexikóban kezdtem összerakni a story-t, hogy miért. Vallottam barátaimnak, hogy mennyire erős érzelmeket tápláltam a gyümölcsök iránt. Eközben már kezemben volt egy szexuális energiákkal foglalkozó könyv, és a kettőnek köszönhetően értettem meg, hogy miért éreztem ekkora vonzalmat. A könyv szerint a szexuális energia a legerősebb a Földön, csak mivel elnyomjuk, ezért teljesen hatalmába kerülünk. A tiltott gyümölcs azért annyira édes, mert tiltott. Tabu. Nem beszélünk a szexről sehol. Otthon mindenki kellemetlenül ül a TV előtt mikor szex jelenet van. Az iskolában banánra húzzák az óvszert és útj

Minél inkább kihal a karrier koncepciója, annál inkább úgy gondolom, hogy át kell álljunk a szakmára való felkészítésről, a gyakorlati készség fejlesztésre. Az ipari társadalom értékei és alapjai megszámlálható éveken belül el fog tűnni. Már az USA-ban pedzegetik, hogy nem lehet többé megkérdezni a gyerekeket, hogy mik lesznek, ha nagyok lesznek, hanem mi az az 5 dolog, amivel szeretnének foglalkozni. A karrier mai definíciója Nyugaton már haldoklik. Én azt mondom, a tanulást kell megszerettetni az emberekkel. Hiszen olyan tempóban halad a világ, hogy aki egy kicsit is ellustul, az lemarad. Én személy szerint nem szeretnék pár évtized múlva olyan lenni, aki a korára fogja, hogy nem tudna már tanulni, belevágni valami újba. Ha a világ meg fogja tőlem követelni, hogy képezzem magam , akkor szeretnék arra készen állni. Jelenleg imádok tanulni, erről szól a mindennapom, de tudatosan is edzésben tartom az agyam, mert így jó szolgáltatot fog tenni később is. Nem tudom meddig lesz még

Kezdjük ott, hogy mi a siker. Te hogyan definiálod? Te határozod meg egyáltalán, vagy mások elvárásainak próbálasz megfelelni? Ha a második, akkor vajon a boldogságodhoz vezető úton haladsz?

Már a negyedik videót néztem éppen arról, hogy emberek és állatok hogyan fognak össze, hogy segítsenek egy rászorulónak mikor észbe kaptam: pozitív információ diétán vagyok. A világ tele van irigyekkel, gyűlölettel, hazugokkal, lustákkal és rossz indulattal. De nem erre akarok fókuszálni. Nem a negatív érzelmeimet szeretném erősíteni. Így is épp elég hír ér el kéretlenül, ami megrendíti a hitemet az emberekben, de mivel jól tudom, hogy nem szabad általánosítani, ezért megválogatom a híreket. A Facebookon vagy egy olyan lehetőség, hogy leiratkozás. Mindenkiről leiratkoztam, akik negatív érzelmeket terjesztenek. Ettől még ismerősök vagyunk, de nem látom amiket kitesznek. Tettem ezt azért, mert egy részt több mint 1000 ismerősöm van, így mindig elkerülném, hogy a hozzám közel állókkal mi a helyzet, és tettem azért, mert nem vagyok kíváncsi a negatív bejegyzésekre. Mint mondtam, annyi úgyis megtalál, amennyi kell, de ha tehetem elkerülöm. Jobban indul a reggelem, jobb a közérzetem

Éppen olvasok egy könyvet arról, hogy a szeretet szót a vallások eltompították, énekelnek róla, beszélnek róla, szavakba próbálja önteni, ahelyett, hogy megélnék azt és feltételessé teszik: "Mindenkit szeretünk akik abban hisznek mint mi, akik úgy élnek mint mi, akik úgy néznek ki mint mi." Teljesen mindegy, hogy mi a véleményem erről, elgondolkodtatott arról, hogy mennyi minden van, amiről csak beszélünk, de nem éljük meg. Nem rég a dzsungelben átestem egy olyan ceremónián, amit nehéz szavakba önteni, mert ezt vagy megéli és megérti az ember, vagy sem. Tehát éppen aktuális ez a téma, hogy van amit tapasztalni kell, nem beszélni róla. Abban igazat adok a könyvnek, hogy nekem is meg kellett tanuljak szeretni. Ezt a szót, vagy érzést régen sok mindennel kevertem: tulajdon, kötelezettség, magány elől menekülés, külső nyomás, megfelelni vágyás és egyéb nem szeretethez hasonlító érzelmekkel asszociáltam a szeretetet. Íme egy példa: sírtam már vissza magam kapcsolatba. De ha

Szenvedély nélkül az élet sója-borsa marad ki az életünkből. Szenvedélyből születnek a nagy ötletek, a boldog pillanatok és a világot megváltoztató döntések is. Ezért fontos, hogy te is megtaláld a te szenvedélyedet.

A mai napig szükségem van itt-ott külső motivációra, hiába hiszem, hogy ami belülről fakad, az jóval erősebb. Ettől még a külső is erős lehet, és taktikusan használom is, mikor tudom, vagy úgy sejtem, hogy magamban nincs annyi, amennyi kell. Van amikor pedig csak egy extra löket kell. Erre egy nagyon jó példám, mikor közel egy éve 100%-ban kiiktattam a húst az életemből. Előtte már évekig jóval vegetariánusabb voltam, de tavaly Április óta büszke vega lettem. Ugyan egyre vegánabbul is étkezem, a sajt itt-ott befigyel még, de alakulok. Az első pár vega hónap zökkenőmentes volt, aztán valamelyik piacon megcsapott a hurka illata. Majd a lelkiismeret furdalás, hogy megkívántam. Persze nem vettem, mert az jobban fájt volna, mint elsétálni. De itt jött el a külső motiváció pillanata. Leültem megnézni egy dokumentum filmet a vágóhidakról és az ipari állattartásról. Végig zokogtam az egészet. Tettem ezt azért, hogy emlékeztessem magamat, miért döntöttem a hús elhagyása mellett, és foly

A kudarctól való félelem miatt vannak, akik inkább meg sem próbálják. Pedig hát hibából tanul az ember. Ha nem vagyunk hajlandóak hibázni, akkor tanulni sem fogunk.

A nyugati világban nevelkedtem, nyugati, kapitalista nézetek szerint. Aztán eljöttem és tapasztaltam mást is. Összehasonlítottam. Értelmeztem. Éreztem. Megéltem. Döntöttem. Választottam. Nem rég valaki egy gyógyító technikára amit használok azt mondta, hogy ő nem hisz benne. Kérdeztem, hogy próbálta-e már. Tudja-e hogy miről szól. Próbált-e már bármi mást, ami a nyugati világtól eltérő. A válasz: nem. Hmmmm… Jó. Akkor mire van alapozva az a hit, hogy nem létezik? Ez lehet egó is és félelem is. Ha valami alapjaiban megrendíti a világnézetünket, az bizony félelmetes. Az egó pedig úgyis jobban tudja mindenkinél… “Olvastam a neten. Mesélte egy ismerősöm. Láttam a TV-ben.” Semmit nem veszek készpénznek, mert nem tudhatom, hogy éppen milyen marketing, kapitalista célok, népbutítás áll az információ mögött. Lehet semmilyen, de én inkább hiszek a saját tapasztalatomnak, nem pedig egy forrásnak, ami most vagy megbízható, vagy nem. De még ha megbízható is, akkor is valaki más tapasztalatáró

Egy kis érdekesség a Világ 7 csodájának egyikéről. Éjjel ilyen baromi jól néz ki. De hogy ne zárjam le ilyen gyorsan, még hozzá teszem, hogy ez A maja naptár. Ez a piramis, A naptár. Amikor ott állok előtte, felfoghatatlan, hogy hogyan tudták centire pontosan úgy építeni, hogy tapsra madár (quetzal) hangot adjon ki, pont a napéjegyenlőségre úgy építeni a lépcsőket, hogy kígyót formáljon, ami pont a víznyelőre néz... ...hogyan tudták ősi csillagászattal pontosabban mérni az időt mint mi...a piramis mind a 4 oldalán 91 lépcsőfok található. 4x91 az 364. Plusz az utolsó fok a tetején lévő templom 365. Az év napjai. Azonban ők 3 féle időszámításban voltak, az egyik 28 napos ciklusokban történt. Mi más történtik 28 naponta? Telihold éééés menstruáció. A piramis falai heteket, hónapokat jelképeznek. Ciklusokat. A saját időszámításukat. A piramis jelezte hogy mikor kellett vetni, és mikor aratni. Amit láttok, az a nap piramis, ezen belül épült még 2. A legkisebbet tavaly fedezte fel a Na