Az egó - barát vagy ellenség?

Először is kezdjük ott, hogy mindenkinek van egy olyanja, amit úgy ismerünk, hogy egó. Az egó sokszor szereti azt hitetni velünk, hogy mi jobban tudjuk, mi jobban gondoljuk, a mi igazságunk az egyetlen igazság, és a mi reakcióink a jó reakciók. Azonban ez koránt sem azt jelenti, hogy a fent említettek minket szolgálnak.

RobArt

Például, találkozunk egy filozófiával, amivel eddig még sosem, és teljesen ellentétes nézeteket vall, mint mi. Mi az első reakciónk? “Ez hülye. Ez baromság. Hogy hihet bárki is ilyesmiben?” Az egó egyből védi azt, amit mi építettünk fel magunkban.

Azonban ha én okosnak, intelligensnek, alapvetően jó reakciókkal rendelkezőnek, és jobban tudónak hiszem magam az átlagnál (ha ez így lenne)…akkor mit mondana az rólam, hogy előbb ítélek, mint ahogy tapasztalok? Hogy zárt reakciókkal közelítek meg valamit, amit sosem próbáltam? Hogy elutasítok valamit, amiről nem is tudok igazán semmit azon kívül, amit olvastam?

Amit próbálgatok már pár éve, hogy mikor érkezik egy hatás, esetleg ismerős is, akkor másképp reagálok rá, hiszen tudom, hogy mit tanulok abból, ahogy eddig reagáltam. Na de mi van, ha most ezt máshogy teszem? Mit tanulok majd belőle?

Először is, én mikor valami olyat hallok, amivel nem tudok azonosulni, igyekszem nem elítélni, hanem tanulni róla. Megismerkedni vele, megérteni azt és megtapasztalni azt. Az egóm közben folyamatosan dogozik, és úgy érzem, hogy naív, hülye, szektás vagyok, amiért bizonyos dolgokra igent mondok. “Na most te is pont olyan hülyén nézel ki, mint azok, akiktől hallottad ezt a baromságot.”

Azonban az évek alatt sikerült az esetek legnagyobb százalékában lecsicsítani az egót, hiszen annyi mindent kaptam attól, hogy másképp reagáltam. A mai napig szabad akaratomból sétálok be olyan helyekre, beszélek olyan emberekkel, vagy teszek olyan dolgokat, amikkel az egóm harcol, és amikért a közvetlen környezetemben is páran egyre furábban néznek rám. De teszem ezt azért, mert hiszem, hogy amíg csak szemlélője vagyok valaminek, addig azt sosem érthetem meg igazán. Azonban ha már tapasztalója vagyok, akkor dönthetek, hogy tudok vele azonosulni, vagy sem.

De csak azért mert rengeteg könyvek olvasok valamiről, és nagyon sok videót és dokumentum filmet megnézek valamiről, attól azt én még nem ismerem, csak tudok róla beszélni úgy, mintha tényeket közölnék. Más tapasztalását a saját tényemként adom tovább. Személyes tapasztalatom pedig az, hogy amit sokáig tényként kezeltem, majd beleálltam a tapasztalásba, azt sokszor el kellett hagyjam, és új, tapasztalaton alapuló, nem univerzáláis, de személyes tényeket kezdtem el gyűjteni, és közölni.

Mind ehhez kellett az, hogy az egóm ellenére, be tudjam engedni az újat, kérdezzek, érezzek, cselekedjek, és higgyek a saját tapasztalataimnak. Ez nagyon szépen működött nálam, mikor elkezdtem másként reagálni, mint amit az egóm diktált.