Reggeli rutin - pozitív indítás

Ez a bejegyzés reggel 6:30-kor született. Minden reggel így kelek itt Mexikóban, mert szeretem a napfelkeltét megnézni, miközben Choco futkározik a tengerparton. Pedig a nap minden nap feljön, de akkor is szeretem értékelni. Utána haza jövünk és hálát adok a kajáért a hűtőben. Na ez már kevésbé minden napos mindenkinek.

Aztán hálát adok a vízért a csapban. Ugyan itt nem lehet meginni, de folyik. Van. Ezt sem mondhatja el mindenki. Bekapcsolom a számítógépet. Megint csökken azok száma, akik elmondhatják ezt. Kiülök a teraszra és nézem ahogy Choco játszik Negritoval, a szomszéd kutyussal. Közben hálát adok azért, hogy itt lehetek, megélhetem a pillanatot mikor a tél közepén kis nadrágban hesszelek a napon.

Igen ám, közben tönkre ment a telefonom, hol van internet, hol nincs, kóbor kutyákkal kell harcoljak minden nap, néha Negrito idecsinál az ajtóm elé bosszúból, amiért nem engedtem be, tele van szeméttel az utcám, volt egy hatalmas vihar, ami sok mindent széttört a kertben és eláztatta a lakást és állandó szúnyog invázió van. De most hagyjam hogy ez a sok “rossz” elvegye tőlem azt, amiért idejöttem? Persze hogy nem.

Egész nap meditálok végülis. Kizárom azt, ami nem szolgál engem, és azt engedem be, ami igen. Persze mikor tönkre ment a telefonom nem repestem az örömtől, de nem is hagytam, hogy tönkre tegye az egész napomat. Inkább a jó dolgokra koncentrálok.

Azt az idegpályát erősítem az agyamban, ami pozitív gondolatokat szül. Legyen az agyamnak is könnyebb a jót meglátni mindenben. Ezért gyakorolom állandóan a tudatosságot, hogy egy idő után jöjjön magától. Szerencsére sok minden már jön, de mindig van mit tanulni.