Pályaválasztás - a klasszikus karrier kihalófélben van

Most sokan az országban egy nagy döntés előtt állnak. Ez az az időszak, amikor valaki vagy a szívére hallgat, és amellett dönt, amit szeret csinálni és ami szenvedély, vagy egy logikus megközelítést választ: azaz mi fog sokat fizetni a jövőben, mire lesz igény, mivel lehet külföldön is elhelyezkedni és a többi…ezek között pedig természetesen van átfedés, hiszen logikus, hogy az ember ott helyezkedeik el, amit igazán szeret nem?

Ember függő, hogy ki mit hív logikának, és mi segít neki döntést hozni, azonban a pályaválasztóknak óriási nyomással is meg kell küzdeni. A szülői elvárások, társadalmi elvárások, tanárok, barátok…

Az én időmben még a diploma volt a minden, ma pedig már vannak szakemberek, akik nevetve sokszorosát megkeresik egy diplomás embernek. Erre biztos régen is volt példa, de lényeg hogy változnak az idők, változik a világ, a kereslet, a kínálat, a társadalmi megítélések és a többi. Tehát ha csak a mát veszem figyelembe mikor egy döntést hozok a jövőmmel kapcsolatban, abba nem lehet mindent belekalkulálni.

Először is állást foglalok. Én abban hiszek, hogy a szívünket kövessük, hiszen egy szenvedélyes munka olyan értéket hordoz magában, amit egy csak a pénzért dolgozó ember szerintem ritkán tud produkálni. Ezenkívül a szenvedély szerintem egy olyan megfizethetetlen érték, amivel minden munkáltató csak jól jár.

Ezért hiszem azt, hogy a pályaválasztásnál az a legfontosabb, hogy mi érdekli a fiatalokat, miben találnak örömöt. A jó kérdés (szerintem) nem az, hogy mi akarsz lenni ha nagy leszel, hanem mi az amivel szívesen foglalkozol nap mint nap? És nem munkát kellene választani, hanem tevékenységet.

Például ha valaki szeret énekelni, az nem azt jelenti, hogy akkor énekes lesz és koncertezni fog, hanem abból lehet tanár, lehet kórustag, lehet terapeuta aki a zenét, mint eszközt használ, lehet az ének miatt egy más zenei irányba megy majd el, lehet tehetségkutató, bármi…a lehetőségeket mi teremtjük, és ha lekorlátozzuk annyira, hogy énekes, akkor lehet nem vesszük észre a sok más irányt, aminek az ernyője alá az ének is beletartozik.