Tények, vagy hit?

Minél több kérdést teszek fel magammal és a világgal kapcsolatban, annál kevésbé tudom tényként kezelni a dolgokat. Persze ez nem azt jelenti, hogy semmit sem, de egyre kevesebb dolgot tudok meghazudtolhatatlannak venni. Már csak azért is, mert a saját bőrömön tapasztalom azt, hogy amiben régebben megrendíthetetlenül hittem, annak az ellenkezőjében hiszek ma, mert számomra bizonyíték értékű tapasztalásokban volt részem.

Továbbá azt is tapasztaltam, hogy aki a saját igazát akarja bizonyítani, az előbb utóbb megtalálja online azt a cikket, vagy videót, ami alátámasztja azt, így sokan abba hagyják a kérdezést, hiszen már a világképe alá lett támasztva. De én már nem merem, és nem is akarom azt hinni, hogy minden, ami ma tény, az statikus, azt az emberiség megfejtette, abban már nincs több rejtély. Az én kis világomban olyan változások történtek mikor elengedtem a tényeket, hogy ma már inkább hitként kezelem a dolgokat. A tudomány egy részét is.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy azért is hiszem, mint tudom inkább, mert rengeteg olyan téma van, amibe nem mászok bele annyira, hogy kiderítsem a mai igaznak vélt álláspontot a többség szerint. Se időm, se energiám, se kíváncsiságom, hogy mindennek a legmélyére hatoljak. Az egyik legvitatottabb kérdéskör, amivel nap mint nap találkozom, az a vegetariánus és vegán életmód. Ismerem a húsevők álláspontját, hiszen én is az voltam. A fogazat, a fehérje igény, a húsevő ősember és a többi…hallottam őket milliószor, és én is így tanultam még az iskolában, azonban a saját tapasztalatom meg nem ezt támasztja alá.

Abban a pillanatban, ahogy több pozitívum ér annak ellenére, hogy a “tények” ellen megyek, pont nem fog többé meggyőzni a szó, hiszen a valóságom mást mutat. Mikor például ez a téma jön fel egy új társaságban, mindig el kell magyarázzam, hogy miért döntöttem így, de mivel a húsevők tényei ellen beszélek, így sosem talál elfogadásra az igazságom, ezért egyszerűbb annyival elintézni, hogy “jobban érzem magam”. Ebbe a hibába szinte mindenki bele esett már engem is beleértve. Ha az én tényemet már bizonyították (még ha én magam utána sem jártam, hogy mennyire tény is az a tény), és vannak körülöttem olyanok, akik szintén alátámasztják azt, onnantól kezdve bezárul a kapu, és nem engedem be azt, hogy talán nincs igazam.

Ezt levetve fordultam egy új életfilozófiához, új étrendhez, új életstílushoz és hitrendszer felé, hiszen ha ragaszkodom az igazamhoz, akkor a büdös életben nem fogok mást tapasztalni, tanulni és fejlődni. A saját valóságunkban más és más a tény. Ezért érdemes nyitni az új felé, és tapasztalat alapján elfogadni, vagy elutasítani valamit, de addig, mennyire tény is az a tény?

Ez az egész amit itt leírtam pedig egy gondolatból gyökerezik. Én nem vagyok hajlandó lekorlátozni a világot annyira, hogy az ember mindennek a csúcsa. Mi is felfedezzük a világunkat, találtunk egy tudomány nevezetű eszközt, amivel válaszokat kapunk olyan kérdésre, ami előtte tényleg csak, és kizárólag hit volt, de a tudománynak is megvannak a határai, a korlátozottságai, ahogy az emberi megértésnek és képességnek is. Az agyunk erre a világra lett programozva és kifejlesztve, de lehet más féle aggyal már egészen másképp érzékelnénk a világot.

Az emberi korlátokat elengedve hiszem azt, hogy jóval többről szól minden, mint amit a szem lát, és van, amit az emberi eszközök nem fognak tudni megmagyarázni, de nem is kell, mert sok mindent nem magyarázni, hanem érezni és tapasztalni kell. Ezért kezelem óriási szkepticizmussal a tényeket, amíg azok személyes tapasztalásból nem származnak.