Felhevült vita - hogyan kezeld a stresszt

Valamelyik nap sikerült valakinek úgy felidegesíteni, hogy az érzelmeimet alig bírtam kontrollálni. Olyan nagyon pofán vágva éreztem magamat, hogy csak úgy csapongott belőlem a düh, a sértettség, a stressz és az üvölteni vágyás. De a rohadt életbe már ennél jobban megy ez már neked Fanni - gondoltam magamban.

Nagy levegőt vettem és kértem, hogy napoljuk el a probléma megbeszélést, mert nem szeretnék belerúgni, nem szeretnék olyat mondani, amit csak a düh mondana belőlem. Ritkán látok ennyire vöröset, ritkán kapok már olyan pofont valakitől, ami ennyire betalál, de most hogy betalált, visszavonulót fújtam, mert tudtam hogy ebben a lelkiállapotban, nem lesz megoldás, csak még több probléma.

Ezt a technikát használom már több mint 1 éve és egyre jobban megy, de mivel ritkán vitázom zavaros lelki állapotban, így azt nem mondanám, hogy jól be van járatva. Az érzelmeimet lecsillapítom mielőtt reagálok valamire. Sokkal többet rontok a helyzeten ha csapongok, és visszabántok. Úgyhogy inkább szünetet kérek, hogy át tudjam gondolni.

Persze hozzá vághattam volna a vita partneremhez, hogy mekkora bunkó paraszt húzás volt velem ilyet csinálni, de mitől vagyok több nála, ha hagyom hogy ellopja az energiáimat, ha lesüllyedek a cimkézés és a rosszindulatú megjegyzések szintjére? Nem azért foglalkozom a fejlődésemmel ennyit, hogy mikor az élet lehetőséget ad arra, hogy bizonyítsak, akkor hátat fordítsak a tanultaknak.

Így elsétáltam a helyezttől, mert időre volt szükségem. Ezt le is kommunikáltam, hogy mit miért teszek. Ugyan tele volt a hangom sértettséggel, a higgadtságomat igyekeztem megőrizni. Nekem már rég nem az a cél egy vitában, hogy nyerjek, és a másik veszítsen. Én már csak akkor tudok nyerni, ha mindketten nyerünk. Ezért láttam jobbnak kivonni magamat belőle, mert nem akartam magam alá gyűrni őt a szavaimmal. Már rég bocsánatot kért, tehát minden amit akkor mondtam volna, csak magam alá gyűrte volna. Akkor pedig mindenki veszít.