Nem érdekel hogy miért nem, hanem az érdekel hogy miért igen
Ismerős történet lesz ez mindenkinek úgy gondolom. Régebben írtam arról, hogy számomra nem az a jó munkaerő, aki megcsinálja amit kértek tőle, hanem aki akkor is kreatívan helyt tud állni, mikor valami sablonba nem illő feladatot kap. Mivel voltam már a telefon másik oldalán mikor valakinek megoldást kellett találjak, ezért jól ismerem milyen az, amikor a munkaköri leíráson kívül kell nyerni.
Tavaly November óta nem tudom lezárni a Belga bankomat, hiszen 21.század ide, vagy oda, személyesen tudom elintézni csak, amit el kell. Természetesen ez az én hitrendszeremben nem elfogadható, hiszen tudom, hogy mindig van megoldás. Az előző bejegyzésemben említettem, hogy a pozitív érzelmek fegyvereit szoktam használni a céljaim eléréséhez. Ezt a történetet osztom most meg.
Telefonon, levélben, emailen, postagalambbal és füstjelekkel is kommuikálunk már a bankkal közel egy éve. Majd végre eljutottunk arra a pontra, hogy valaki a telefon másik oldalán kis millió magyarázatot adott, hogy miért nem tudom másképp megoldani. Majd tovább kértem magam a feletteséhez, akivel ugyanezt eljátszottuk. Ekkor végre azzal beszéltem, aki effektíve érdemben tud segíteni, nekem nem volt más dolgom, csak erre rávilágítani.
Elmondtam neki, hogy jól tudom milyen multinál dolgozni, én is tudom, hogy van cégpolitika, vannak szabályok, vannak megoldási sémák, de az enyém olyan különleges, hogy eltér az általuk ismerttől. Ezért arra kértem, hagyjuk azt, hogy miért nem, és kezdjük el megoldani a problémámat. Elmondtam, hogy nagyra értékelem, hogy extra időt és energiát szentel rám, hiszen nyilván, ez neki többe kerül, mint egy átlag ügyfél, viszont az én pénzem, és lelki békém tőle függ.
Ekkor végre megtörte azt a standard monotón hangot, amit eddig kántált és figyelt. Elkezdtem felvázolni, hogy mik jutottak eszembe, nyilván nem tudom, hogy ebből mi a megvalósítható, de legalább látta, hogy kész tervekkel jöttem és addig nem megyek, amíg nem érem el, amit akarok.
Így történt, hogy 15 perc után eljutottunk oda, hogy hirtelen lett megoldás. Biztos, hogy másként is lehetett volna, de én ezzel a technikával nem fogadom el a 'nem'-et és ajánlok fel 'igen'-eket. Mert az én világomban olyan nincs, hogy nincs.
Telefonon, levélben, emailen, postagalambbal és füstjelekkel is kommuikálunk már a bankkal közel egy éve. Majd végre eljutottunk arra a pontra, hogy valaki a telefon másik oldalán kis millió magyarázatot adott, hogy miért nem tudom másképp megoldani. Majd tovább kértem magam a feletteséhez, akivel ugyanezt eljátszottuk. Ekkor végre azzal beszéltem, aki effektíve érdemben tud segíteni, nekem nem volt más dolgom, csak erre rávilágítani.
Elmondtam neki, hogy jól tudom milyen multinál dolgozni, én is tudom, hogy van cégpolitika, vannak szabályok, vannak megoldási sémák, de az enyém olyan különleges, hogy eltér az általuk ismerttől. Ezért arra kértem, hagyjuk azt, hogy miért nem, és kezdjük el megoldani a problémámat. Elmondtam, hogy nagyra értékelem, hogy extra időt és energiát szentel rám, hiszen nyilván, ez neki többe kerül, mint egy átlag ügyfél, viszont az én pénzem, és lelki békém tőle függ.
Ekkor végre megtörte azt a standard monotón hangot, amit eddig kántált és figyelt. Elkezdtem felvázolni, hogy mik jutottak eszembe, nyilván nem tudom, hogy ebből mi a megvalósítható, de legalább látta, hogy kész tervekkel jöttem és addig nem megyek, amíg nem érem el, amit akarok.
Így történt, hogy 15 perc után eljutottunk oda, hogy hirtelen lett megoldás. Biztos, hogy másként is lehetett volna, de én ezzel a technikával nem fogadom el a 'nem'-et és ajánlok fel 'igen'-eket. Mert az én világomban olyan nincs, hogy nincs.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése