Meghatározások - a kommunikáció alapjai

A napokban ismét megerősítettem magamnak, hogy miért szeretem a meghatározásokat. Egy szót 2-3-4 féleképpen is lehet használni és nem kevés konfliktust meg lehet előzni, ha az ember érti, hogy hogzan is használja a másik, mielőtt negatív érzelemből reagálna.

Ilyen volt a napokban a következő. Hallottam már másokat azt mondani hogy:
1. Dühös vagyok
2. Dühös vagyok rád
3. Mérges vagyok
4. Mérges vagyok rád
5. Haragszom
6. Haragszom rád

és így tovább…de ha csak nem teszi hozzá valaki, hogy ‘rád’, akkor sem lehetek biztos abban, hogy nem én vagyok az okozója az ő negatív érzelmének. Beszélgető partnerem azt mondta, hogy számára a harag célzott, a düh pedig általános. Azonban hozzá tettem, hogy nekem ettől még nem egyértelmű, hogy ő hogyan érti. Ő sosem mondaná azt, hogy ‘dühös vagyok rád’, de én nem olvasom az érzelmeit és a gondolatait. Ezért mikor mondta, hogy ‘dühös vagyok’, rákérdeztem, hogy én váltottam-e ki ezt az érzelmet.

Ekkor indult ez a beszélgetés, hogy persze hogy nem, hiszen a düh az nem célzott. Ezért mondtam el neki, hogy számomra fontos a definíció, mert itt nem volt mindegy, hogy rám, vagy csak amúgy dühös.

Ezért nem szeretem mikor valaki szemforgatva, lenéző hangsúllyal válaszol, hiszen “ez egyértelmű”, mert ha az lenne, akkor nem kérdezném. Inkább teszek fel több kérdést, mint kevesebbet, hogy felesleges konflikus legyen belőle. Olyan nincs, hogy egyértelmű, mert mi mind másképp éljük, értelmezzük, és látjuk a valóságot.

Ha már csak a saját példámat nézem, régen bocsánatot kértem azért, ha önző voltam, ma pedig büszke vagyok rá, mert a szó definícióját változtattam meg, és megtöltöttem pozitív érzelmekkel, hogy önzőnek lenni hasznos, jó, és engem szolgáló legyen, mintsem visszahúzó erő. Tehát igenis fontos a meghatározás, mert ami az egyiknek alap, az a másiknak nem biztos, hogy az.