Előítélet
Ki hogy definiálná? Én így: mikor valaki személyes tapasztalat nélkül véleményt alkot. Lehet ez pici mint:
- “Nem kóstolom meg, mert nem szeretem.” - pedig sose kóstolta, ahogy ez az étel el van készítve.
Lehet ez nagyobb:
- “Nem váltok munkát, mert úgysem tudnám már újra kezdeni.” - pedig sosem próbálta.
És lehet igazán nagy:
- “Nem követem az álmaimat, mert lehetetlenek.” - ezt pedig az egó félelemből táplálkozva nagyon szépen meg is magyarázza.
A magunkkal szemben elkövetett előítélet szerintem a legkárosabb. Ha meg sem szavazzuk magunknak a bizalmat, miért szavazná meg bárki is? Ha mi nem hiszünk magunkban, akkor miért hinne bárki is? Ha mi nem próbáljuk meg, akkor miért nyújtana nekünk bárki is segítő kezet?
Ki nem hallotta még a gyerekeket akik a jövőről álmodnak? Mindenki asztronauta, orvos, vállalkozó, szuperhős és hableány akar lenni. Miért vesznek el az álmok útközben? A világnak szuperhősökre van szüksége, akik megállítják az ember pusztítását a bolygón és hableányokra, akik egészséges kapcsolatot ápolnak a természettel és az állatokkal.
A ma szuperhősei nem lézerszemmel vágnak falat, vagy hangsebességgel repülnek az űrbe szkafander nélkül, hanem tisztítják a tengereinket, beszűntetik az egyszer használatos műanyag gyártást, mernek felszólalni ha igazságtalanságot látnak, filmeket készítenek az emberi puszításról, hogy mi is láthassuk mit művelünk egymással és a bolygóval, hogy tudatosabbak lehessünk, munkába biciklivel járnak és nem autóval... egy igazi szuperhős segít egy vadidegennek semmiért cserébe, mosollyal közeledik a másik felé és nem előítélettel.
A ma szuperhősei nem csak a saját életüket szeretnék jobbá tenni, hanem másét is.
Mi mindennapi hősöket kéne neveljünk, nem pedig elültetni a félelem csíráját, majd azt locsolni egész gyerekkorukban és felnőtt korukban. Ha te nem hiszed el, hogy a gyereked lehet szuperhős, egy idő után lehet ő is neked fog hinni, hiszen elvileg te tudod jobban. Pedig szerintem ők tudják jobban. Nálam mindenképp, mert nekem újra kellett tanulni, hogy nincs lehetetlen.
Nincs rossz, ha csak meg nem teremtjük. Nincs hiba, ha csak nem tanulunk belőle. Nincs lehetetlen ha csak el nem hisszük. Szuperhősökre van szüksége a világnak, segítsük őket hogy azok lehessenek, vetkőzzük le az előítéleteinket.
- “Nem kóstolom meg, mert nem szeretem.” - pedig sose kóstolta, ahogy ez az étel el van készítve.
- “Nem váltok munkát, mert úgysem tudnám már újra kezdeni.” - pedig sosem próbálta.
És lehet igazán nagy:
- “Nem követem az álmaimat, mert lehetetlenek.” - ezt pedig az egó félelemből táplálkozva nagyon szépen meg is magyarázza.
A magunkkal szemben elkövetett előítélet szerintem a legkárosabb. Ha meg sem szavazzuk magunknak a bizalmat, miért szavazná meg bárki is? Ha mi nem hiszünk magunkban, akkor miért hinne bárki is? Ha mi nem próbáljuk meg, akkor miért nyújtana nekünk bárki is segítő kezet?
Ki nem hallotta még a gyerekeket akik a jövőről álmodnak? Mindenki asztronauta, orvos, vállalkozó, szuperhős és hableány akar lenni. Miért vesznek el az álmok útközben? A világnak szuperhősökre van szüksége, akik megállítják az ember pusztítását a bolygón és hableányokra, akik egészséges kapcsolatot ápolnak a természettel és az állatokkal.
A ma szuperhősei nem lézerszemmel vágnak falat, vagy hangsebességgel repülnek az űrbe szkafander nélkül, hanem tisztítják a tengereinket, beszűntetik az egyszer használatos műanyag gyártást, mernek felszólalni ha igazságtalanságot látnak, filmeket készítenek az emberi puszításról, hogy mi is láthassuk mit művelünk egymással és a bolygóval, hogy tudatosabbak lehessünk, munkába biciklivel járnak és nem autóval... egy igazi szuperhős segít egy vadidegennek semmiért cserébe, mosollyal közeledik a másik felé és nem előítélettel.
A ma szuperhősei nem csak a saját életüket szeretnék jobbá tenni, hanem másét is.
Mi mindennapi hősöket kéne neveljünk, nem pedig elültetni a félelem csíráját, majd azt locsolni egész gyerekkorukban és felnőtt korukban. Ha te nem hiszed el, hogy a gyereked lehet szuperhős, egy idő után lehet ő is neked fog hinni, hiszen elvileg te tudod jobban. Pedig szerintem ők tudják jobban. Nálam mindenképp, mert nekem újra kellett tanulni, hogy nincs lehetetlen.
Nincs rossz, ha csak meg nem teremtjük. Nincs hiba, ha csak nem tanulunk belőle. Nincs lehetetlen ha csak el nem hisszük. Szuperhősökre van szüksége a világnak, segítsük őket hogy azok lehessenek, vetkőzzük le az előítéleteinket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése