Egy biztos recept van arra hogy valami ne sikerüljön
Az ha meg sem próbáljuk. A világból szerzett tapasztalatom miatt már nem hiszek abban, hogy a döntés az agyban történik kizárólag. Van olyan, ahol inkább ott. Azonban most már legtöbbször a szívemben, az agyam pedig segít a részletek kidolgozásában.
Azért még a mai napig van, hogy az agyamat nem tudom elcsitítani és kismillió kifogást gyárt mielőtt úgyis úgy döntök, ahogy a szívem diktálja, de ez még a régi berögződés. A nyugati világban órási hangsúlyt fektetünk az agyra. Látszódik ez az oktatási rendszerben is. Pedig az emberi test nem csak az agyból áll. Egy nagyon egyszerű példával tudom szemléltetni, hogy szerintem mennyire fontos az egész testet megismerni és megtanulni döntést hozni minden részecskénkkel; az agy nagy valószínűséggel nem marad életben a test nélkül, de a test életben marad az agy nélkül.
Nem az a kérdés hogy hogyan funkcionálna, hanem hogy működne-e. Ezt a filozófiát követve sok féle technikát tanultam már arra, hogy hogyan fejlesszem a megérzéseket, hogyan bízzak jobban bennük, mi a szív döntés, milyen más szervek vagy testrészek segítik a döntéseket és így tovább.
De ha valakinek tudományos magyarázat kell, akkor itt van egy: azt hiszem talán 4 féle ember típust különböztet meg a marketing és ebből egy az akire logikával lehet hatni, a többire érzelemmel. A reklámok túlnyomó többsége az emberi érzelmekre hat. Aki tanult marketinget az nagyon jól tudja, hogy ez így van. Tehát ha ennyire befolyásolják a döntéseinket az érzelmek, akkor miért nem tanuljuk meg őket kezelni, rájuk hallgatni?
Miért csak lexikális tudással tömjük a gyerekeket és nem tanítjuk meg őket ismerni a testüket, lelküket, érzelmeiket és emellett az elméjüket?
A test nem csak az elméből áll és tudván hogy az agy 20%-át használja az összes energiának, ugyan akkor csak 2%-a a testtömegnek, akkor persze hogy nem áll az agy érdekében kilépni a komfort zónából, hiszen új reakciókat tanulni, új sémát építeni, új rizikót vállalni, belemenni az ismeretlenbe az agynak óriási munka. Az agy inkább kifogást fog gyártani, hogy ne kelljen kétszer annyit dolgoznia, mintha a megszokott sémát venné elő. Ezt miért nem tanítjuk az iskolában?
Az életre felkészülni és egy munkára felkészülni nem ugyan az. Az is tény hogy azért mert valaki kitűnő tanuló, az nem fogja jobban megállni a helyét az életben, mert a lexikális tudás nem biztos hogy elég egy probléma megoldásához. Szerintem pont teljesen mindegy hogy milyen jegyeket hoz valaki, mert úgysem lesz jó mindenben.
Nem rég a Covinuson tartottam előadást és a hallgatók nagy százaléka útközben szakot váltott, mert logikus döntést hozott először. Másodszor pedig hallgatott a szívére. Tök mindegy hogy mi a trendi szakma ma, miből lehet jól keresni, 5-10-15 év múlva nem biztos hogy még az lesz. Ha nem csak és kizárólag szakmára készül az ember, hanem az életre, akkor nagyobb valószínűséggel fog könnyedén váltani mikor eljön az idő, alkalmazkodni a fénysebességgel változó világhoz, igényekhez, technológiához és trendekhez.
Nem az a kérdés hogy hogyan funkcionálna, hanem hogy működne-e. Ezt a filozófiát követve sok féle technikát tanultam már arra, hogy hogyan fejlesszem a megérzéseket, hogyan bízzak jobban bennük, mi a szív döntés, milyen más szervek vagy testrészek segítik a döntéseket és így tovább.
De ha valakinek tudományos magyarázat kell, akkor itt van egy: azt hiszem talán 4 féle ember típust különböztet meg a marketing és ebből egy az akire logikával lehet hatni, a többire érzelemmel. A reklámok túlnyomó többsége az emberi érzelmekre hat. Aki tanult marketinget az nagyon jól tudja, hogy ez így van. Tehát ha ennyire befolyásolják a döntéseinket az érzelmek, akkor miért nem tanuljuk meg őket kezelni, rájuk hallgatni?
Miért csak lexikális tudással tömjük a gyerekeket és nem tanítjuk meg őket ismerni a testüket, lelküket, érzelmeiket és emellett az elméjüket?
A test nem csak az elméből áll és tudván hogy az agy 20%-át használja az összes energiának, ugyan akkor csak 2%-a a testtömegnek, akkor persze hogy nem áll az agy érdekében kilépni a komfort zónából, hiszen új reakciókat tanulni, új sémát építeni, új rizikót vállalni, belemenni az ismeretlenbe az agynak óriási munka. Az agy inkább kifogást fog gyártani, hogy ne kelljen kétszer annyit dolgoznia, mintha a megszokott sémát venné elő. Ezt miért nem tanítjuk az iskolában?
Az életre felkészülni és egy munkára felkészülni nem ugyan az. Az is tény hogy azért mert valaki kitűnő tanuló, az nem fogja jobban megállni a helyét az életben, mert a lexikális tudás nem biztos hogy elég egy probléma megoldásához. Szerintem pont teljesen mindegy hogy milyen jegyeket hoz valaki, mert úgysem lesz jó mindenben.
Nem rég a Covinuson tartottam előadást és a hallgatók nagy százaléka útközben szakot váltott, mert logikus döntést hozott először. Másodszor pedig hallgatott a szívére. Tök mindegy hogy mi a trendi szakma ma, miből lehet jól keresni, 5-10-15 év múlva nem biztos hogy még az lesz. Ha nem csak és kizárólag szakmára készül az ember, hanem az életre, akkor nagyobb valószínűséggel fog könnyedén váltani mikor eljön az idő, alkalmazkodni a fénysebességgel változó világhoz, igényekhez, technológiához és trendekhez.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése