Nem hiszek benne

A nyugati világban nevelkedtem, nyugati, kapitalista nézetek szerint. Aztán eljöttem és tapasztaltam mást is. Összehasonlítottam. Értelmeztem. Éreztem. Megéltem. Döntöttem. Választottam.
Nem rég valaki egy gyógyító technikára amit használok azt mondta, hogy ő nem hisz benne. Kérdeztem, hogy próbálta-e már. Tudja-e hogy miről szól. Próbált-e már bármi mást, ami a nyugati világtól eltérő. A válasz: nem. Hmmmm… Jó. Akkor mire van alapozva az a hit, hogy nem létezik? Ez lehet egó is és félelem is. Ha valami alapjaiban megrendíti a világnézetünket, az bizony félelmetes. Az egó pedig úgyis jobban tudja mindenkinél…

“Olvastam a neten. Mesélte egy ismerősöm. Láttam a TV-ben.” Semmit nem veszek készpénznek, mert nem tudhatom, hogy éppen milyen marketing, kapitalista célok, népbutítás áll az információ mögött. Lehet semmilyen, de én inkább hiszek a saját tapasztalatomnak, nem pedig egy forrásnak, ami most vagy megbízható, vagy nem. De még ha megbízható is, akkor is valaki más tapasztalatáról szól. Nem mindegy hogy például egyszer életemben voltam meditálni, vagy heti háromszor gyakorolom.

Ahogy fitt sem leszek egy futástól. Ezt mindenki tudja, hogy egy edzés nem edzés. Eredményért motiváltan folyton járni kell. Tehát, akkor ha tudni akarom, hogy valami létezik-e vagy sem, akkor meg kéne adjam az esélyt neki arra, hogy létezik, nem?


Más kultúrák meg engem tartanak koszosnak lelkileg és testileg, szerintük én vagyok eltévedve. Na itt teszem félre az egómat és kérdezek rá, hogy miért? Mit tudok tenni azért, hogy megtapasztajam azt, amiről beszélnek? Majd utána én eldöntöm, hogy igaznak veszem-e a másik véleményét, vagy sem. De nem mondom valamire, hogy hülyeség, nem létezik, szektás, amíg meg nem ismertem mélységében a szóban forgó dolgot.