Betekintés a kulisszák mögé - a párkapcsolatom
Amúgy is nyitott könyv az életem előttetek, de most egy számomra az egyik aktuálisan legérdekesebb fejezetbe engedek nektek betekintést. A párkapcsolatom rejtélyeiről lesz szó.
Nem titok, hogy életemben először vagyok egészséges kapcsolatban. Azonban a múlt berögzült reakciói és érzelmi blokkjai elkezdtek felszakadni. Eddig szépen elücsörögtek a tudatalattimban, hiszen nem voltam olyan helyzetben, hogy szembe akarja velük nézni. Most azonban eljött az idő, és hónapok óta törnek felszínre a megbántottságból fakadó fájdalmak és túlreagálások.
Úgy 5 hónapja voltunk együtt Marcellal, mikor végre átkapcsolt az agyam és elkezdtem párban gondolkodni és érezni. Az elmúlt 4 év rólam szólt, és nagyon nehéz volt átállni a rólunkra. Hiába volt Adam útközben 1 évig, fizikailag párban voltunk, de lelkileg szingli voltam.
Olyan apróságokat kellett módosítanom mint a megfogalmazás, a hangsúly, a motiváció. Marcell pedig türelmesen hagyta, hogy átálljak “Fanni mindenek felett”-ről, párkapcsolatra. Choconak is kijár azért az érdem, mert a munkát ő kezdte meg, de értelemszerűen az teljesen más.
26 év alárendeltség után megízlelni a szabadságot mámorító volt, és a múltbéli tapasztalataim miatt a párkapcsolat nem tűnt akkora szabadságnak. Valószínűleg tudatalatt ezért is tartott 5 hónapig megkezdeni az átállást.
Sokszor rajta kaptam magamat, hogy Marcell mondott, vagy csinált valamit, én pedig reflexből reagáltam úgy, ahogy azt megszoktam. Leginkább védekező módba kapcsolatam, hiszen az eddig kapcsolataimban sosem volt jó semmi, amit csináltam. Marcell pedig nem értette, hogy miért veszem támadásnak a szavait. Ilyenkor türelmesen rákérdezett, én pedig magamba néztem.
Volt, hogy hetekig foglalkoztatott valami, mire rájöttem, hogy a múltbéli berögzülések jönnek fel. Az agy igyekszik energiát spórolni, így sémákat állít fel. Ha ismerős helyzettel találkozik, akkor pedig autómatikusan előveszi az ennek megfelelő reakciót, illetve érzelmet.
Ezért mikor az első 5 hónapban kérdezett bárki, hogy hogy vagyunk, azt mondtam: soha ilyen egyszerű nem volt még senkivel. 5 hónap után pedig: soha ilyen egyszerű és nehéz nem volt még senkivel.
Egyik oldalról Marcell annyira kiegyensúlyozott, hogy eddig mindig türelemmel és figyelemmmel szembesültem, mikor valamire rosszul reagáltam. Esélyt adott arra, hogy átgondoljam a reakcióimat. Én pedig éltem vele.
Másik oldalról viszont így jöttem rá, hogy azért nehéz is a kapcsolat, mert egyetlen sémámat sem tudom nála használni. Nem működik az autópilótám nála. Nem tudok a tudatalattimra hagyatkozni, hiszen egyik helyzet sem ismerős vele. Minden új.
Nem kis lelki munkámba kerül most átírni a rendszert, de örülök hogy egy ilyen tanító van mellettem, aki segít a párkapcsolati téren is rendbe jönni, fejlődni, és érzelmi blokkoktól megszabadulni.
A legmélyebb sebek szakadnak most fel újra, és önként sétálok bele újra a fájdalmakba, ez pedig nagyon nem tetszik az egómnak. Csatákat vívunk, mert a szívem tisztulni akar, az agyam pedig próbál megvédeni. Volt sok pityergés is egy egy nagyobb tisztulásnál, de hosszútávon az egó is talán belátja majd, hogy ez kell az egészséghez. Felszabadító érzés.
Úgy 5 hónapja voltunk együtt Marcellal, mikor végre átkapcsolt az agyam és elkezdtem párban gondolkodni és érezni. Az elmúlt 4 év rólam szólt, és nagyon nehéz volt átállni a rólunkra. Hiába volt Adam útközben 1 évig, fizikailag párban voltunk, de lelkileg szingli voltam.
Olyan apróságokat kellett módosítanom mint a megfogalmazás, a hangsúly, a motiváció. Marcell pedig türelmesen hagyta, hogy átálljak “Fanni mindenek felett”-ről, párkapcsolatra. Choconak is kijár azért az érdem, mert a munkát ő kezdte meg, de értelemszerűen az teljesen más.
26 év alárendeltség után megízlelni a szabadságot mámorító volt, és a múltbéli tapasztalataim miatt a párkapcsolat nem tűnt akkora szabadságnak. Valószínűleg tudatalatt ezért is tartott 5 hónapig megkezdeni az átállást.
Sokszor rajta kaptam magamat, hogy Marcell mondott, vagy csinált valamit, én pedig reflexből reagáltam úgy, ahogy azt megszoktam. Leginkább védekező módba kapcsolatam, hiszen az eddig kapcsolataimban sosem volt jó semmi, amit csináltam. Marcell pedig nem értette, hogy miért veszem támadásnak a szavait. Ilyenkor türelmesen rákérdezett, én pedig magamba néztem.
Volt, hogy hetekig foglalkoztatott valami, mire rájöttem, hogy a múltbéli berögzülések jönnek fel. Az agy igyekszik energiát spórolni, így sémákat állít fel. Ha ismerős helyzettel találkozik, akkor pedig autómatikusan előveszi az ennek megfelelő reakciót, illetve érzelmet.
Ezért mikor az első 5 hónapban kérdezett bárki, hogy hogy vagyunk, azt mondtam: soha ilyen egyszerű nem volt még senkivel. 5 hónap után pedig: soha ilyen egyszerű és nehéz nem volt még senkivel.
Egyik oldalról Marcell annyira kiegyensúlyozott, hogy eddig mindig türelemmel és figyelemmmel szembesültem, mikor valamire rosszul reagáltam. Esélyt adott arra, hogy átgondoljam a reakcióimat. Én pedig éltem vele.
Másik oldalról viszont így jöttem rá, hogy azért nehéz is a kapcsolat, mert egyetlen sémámat sem tudom nála használni. Nem működik az autópilótám nála. Nem tudok a tudatalattimra hagyatkozni, hiszen egyik helyzet sem ismerős vele. Minden új.
Nem kis lelki munkámba kerül most átírni a rendszert, de örülök hogy egy ilyen tanító van mellettem, aki segít a párkapcsolati téren is rendbe jönni, fejlődni, és érzelmi blokkoktól megszabadulni.
A legmélyebb sebek szakadnak most fel újra, és önként sétálok bele újra a fájdalmakba, ez pedig nagyon nem tetszik az egómnak. Csatákat vívunk, mert a szívem tisztulni akar, az agyam pedig próbál megvédeni. Volt sok pityergés is egy egy nagyobb tisztulásnál, de hosszútávon az egó is talán belátja majd, hogy ez kell az egészséghez. Felszabadító érzés.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése