Külső motiváció
A mai napig szükségem van itt-ott külső motivációra, hiába hiszem, hogy ami belülről fakad, az jóval erősebb. Ettől még a külső is erős lehet, és taktikusan használom is, mikor tudom, vagy úgy sejtem, hogy magamban nincs annyi, amennyi kell. Van amikor pedig csak egy extra löket kell.
Erre egy nagyon jó példám, mikor közel egy éve 100%-ban kiiktattam a húst az életemből. Előtte már évekig jóval vegetariánusabb voltam, de tavaly Április óta büszke vega lettem. Ugyan egyre vegánabbul is étkezem, a sajt itt-ott befigyel még, de alakulok.
Az első pár vega hónap zökkenőmentes volt, aztán valamelyik piacon megcsapott a hurka illata. Majd a lelkiismeret furdalás, hogy megkívántam. Persze nem vettem, mert az jobban fájt volna, mint elsétálni. De itt jött el a külső motiváció pillanata. Leültem megnézni egy dokumentum filmet a vágóhidakról és az ipari állattartásról. Végig zokogtam az egészet.
Tettem ezt azért, hogy emlékeztessem magamat, miért döntöttem a hús elhagyása mellett, és folytatom az utamat az állati eredetű termékek elhagyása felé. Szabad akaratomból léptem erre az útra, de ha már ráléptem, akkor szeretném tényleg elkötelezni magam. Ezért nyúltam külső motivációhoz. A film, mint egy személyi edző állt mellém, a kísértés pedig azonnal eltűnt.
Akkor a piacon éreztem, hogy ugyan nem vennék húst, de nem szeretném, hogy lemondásként éljem meg az általam választott diétát. Lelkileg nem egészséges lemondással étkezni, én pedig imádok enni. Nem degeszre zabálni magam, hanem az ételek finom ízét, és a közös programokat kaja körül. Ezért kellett egy külső motiváció, hogy emlékeztessen a 100 ok egyikére, amiért úgy döntöttem, ahogy.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy jelenleg is abszolút helyt állt ez a fajta megerősítés, de továbbra is hiszem, hogy előbb utóbb ennek belső motivációvá kell válnia, hogy erős és állandó maradhasson. Szerencsére a hússal kapcsolatban ez már belső, de időnként jól jön a személyi edző más területen is.
Az első pár vega hónap zökkenőmentes volt, aztán valamelyik piacon megcsapott a hurka illata. Majd a lelkiismeret furdalás, hogy megkívántam. Persze nem vettem, mert az jobban fájt volna, mint elsétálni. De itt jött el a külső motiváció pillanata. Leültem megnézni egy dokumentum filmet a vágóhidakról és az ipari állattartásról. Végig zokogtam az egészet.
Tettem ezt azért, hogy emlékeztessem magamat, miért döntöttem a hús elhagyása mellett, és folytatom az utamat az állati eredetű termékek elhagyása felé. Szabad akaratomból léptem erre az útra, de ha már ráléptem, akkor szeretném tényleg elkötelezni magam. Ezért nyúltam külső motivációhoz. A film, mint egy személyi edző állt mellém, a kísértés pedig azonnal eltűnt.
Akkor a piacon éreztem, hogy ugyan nem vennék húst, de nem szeretném, hogy lemondásként éljem meg az általam választott diétát. Lelkileg nem egészséges lemondással étkezni, én pedig imádok enni. Nem degeszre zabálni magam, hanem az ételek finom ízét, és a közös programokat kaja körül. Ezért kellett egy külső motiváció, hogy emlékeztessen a 100 ok egyikére, amiért úgy döntöttem, ahogy.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy jelenleg is abszolút helyt állt ez a fajta megerősítés, de továbbra is hiszem, hogy előbb utóbb ennek belső motivációvá kell válnia, hogy erős és állandó maradhasson. Szerencsére a hússal kapcsolatban ez már belső, de időnként jól jön a személyi edző más területen is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése