A normálhoz képest
Na ezzel sosem tudok mit kezdeni. Normál. Mi az a normál? Ki definiálja a standardot és mi jogosítja fel őt, hogy ő döntsön? Az én normálom és a tiéd egészen biztosan különbözik, de akkor mi az a normál?
Ez a szó nem tudom hogy mennyivel teszi könnyebbé a megértést, nekem inkább nehezíti a beszélgetéseket. Ha egy ügyfelem tegyük fel panaszkodik a párjáról, hogy nem normális hogy így gondolja, hogy így reagál…dehogynem. A párja azért gondolja úgy, vagy reagál úgy, mert számára az a normális.
Pl: Veszekedés. Vannak párok akik üvöltöznek, vannak akik duzzognak, vannak akik nem hallgatják meg a másikat, vannak akik hibáztatják a világot mielőtt felelősséget vállalnának, és vannak akik megoldásokat keresnek együtt. Sok pár, sok féle vita, mert a felek hoznak egy sémát, egy tapasztalatot, egy érzelmi csomagot, filtereket, sérelmeket, gondolkodásmódot és így tovább.
Mindenkinek más a normális.
Maradjunk a fenti példánál. Ha én vitázok a párommal, akkor úgy hiszem az a leghatékonyabb, hogy megpróbálom az ő szemén keresztül nézni a helyzetet. És mivel nem hiszem hogy egy vitában van nyertes és vesztes, így nem próbálok nyerni. Nyerni akkor tudok, ha ő is nyer. Ha a másik veszít, az számomra nem nyereség. Miért akarnám a másikat veszíteni látni ha ő számomra fontos?
Tehát akkor megteszek mindent, hogy megértsem mi neki a normális és miért. Nem biztos, hogy a szívemmel el fogom tudni fogadni, de a fejemmel igen. Ha sehogy sem tudom elfogadni, és mivel csapat vagyunk, tudunk-e egy olyan közös nevezőt találni, ahol mind a ketten nyerünk.
De azt nem vágom a fejéhez, hogy ez nem normális, mert neki az, különben nem csinálná. Jelenleg az. A normális is velünk változik. Régen teljesen normális volt nekem, hogy bejárok reggel 8-ra valaki más zsebébe tömni a pénzt. Ma már nem tudok vele azonosulni. Fejben el tudom fogadni, de szívben nem, ezért nem vagyok alkalmazott.
Megváltozott a normális. És 10 év múlva biztosan mást fogok gondolni ezekről a sorokról is, amit most olvastatok.
Pl: Veszekedés. Vannak párok akik üvöltöznek, vannak akik duzzognak, vannak akik nem hallgatják meg a másikat, vannak akik hibáztatják a világot mielőtt felelősséget vállalnának, és vannak akik megoldásokat keresnek együtt. Sok pár, sok féle vita, mert a felek hoznak egy sémát, egy tapasztalatot, egy érzelmi csomagot, filtereket, sérelmeket, gondolkodásmódot és így tovább.
Mindenkinek más a normális.
Maradjunk a fenti példánál. Ha én vitázok a párommal, akkor úgy hiszem az a leghatékonyabb, hogy megpróbálom az ő szemén keresztül nézni a helyzetet. És mivel nem hiszem hogy egy vitában van nyertes és vesztes, így nem próbálok nyerni. Nyerni akkor tudok, ha ő is nyer. Ha a másik veszít, az számomra nem nyereség. Miért akarnám a másikat veszíteni látni ha ő számomra fontos?
Tehát akkor megteszek mindent, hogy megértsem mi neki a normális és miért. Nem biztos, hogy a szívemmel el fogom tudni fogadni, de a fejemmel igen. Ha sehogy sem tudom elfogadni, és mivel csapat vagyunk, tudunk-e egy olyan közös nevezőt találni, ahol mind a ketten nyerünk.
De azt nem vágom a fejéhez, hogy ez nem normális, mert neki az, különben nem csinálná. Jelenleg az. A normális is velünk változik. Régen teljesen normális volt nekem, hogy bejárok reggel 8-ra valaki más zsebébe tömni a pénzt. Ma már nem tudok vele azonosulni. Fejben el tudom fogadni, de szívben nem, ezért nem vagyok alkalmazott.
Megváltozott a normális. És 10 év múlva biztosan mást fogok gondolni ezekről a sorokról is, amit most olvastatok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése