Ma már nem vagy az aki pár éve

Az emberi testben túlnyomó többségben vannak azok a sejtek, amik idővel elhalnak és lecserélődnek. Tehát a szó szoros értelmében nem vagy ugyanaz az ember, aki születésnél, gyerekként, vagy akár csak pár hete voltál.

A természetben is mindenhol ott vannak az újjászületések. Az erdőtűz hasznos, mert a talaj így újul meg. Akkor árulja már el nekem valaki, hogy miért olyan nehéz a gondolkodásunkat és a hitünket meg-megújítani? Alólam 2016 húzta ki a talajt. Szentül és (gondoltam én) rendíthetetlenül hittem valamiben. Vakon hittem a tudományban, pedig mit tudtam én róla.

2016-ban mikor hátizsákkal jártam a világot, szembejöttek világnézetek, életformák, hitrendszerek és értékek, amikkel akkor találkoztam először. Egy idő után pedig feltűnt, hogy az, amire én építettem a világomat, csak töredéke annak, ami még létezik. De honnan is tudtam volna a létezésükről, ha 1) sosem jártam előtte ilyen helyeken, 2) sosem nyitottam más nézetek felé?

Hónapokat töltve egy másik világban pedig akarva akaratlanul is tapasztal az ember. Én pedig annyit tapasztaltam a nem tudományos világból, és annyival többet hozzáadott az életemhez, hogy kihúzták alólam a talajt. El sem tudom mondani, mennyire félelmetes mikor az ember egész világa romba dől. Voltam valaki aki már nem, de még nem vagyok valaki új. Ott álltam a rohadt ürességben. A semmiben. Félelmetes.

Már nem tudok vakon hinni abban, amiben eddig, de még nem hiszem el azt, amit tapasztaltam. Akkor most mi legyen?

Ez az átmenet rengeteg kétellyel és kérdéssel járt. Ahogy haladok az utamon úgy nem egyre több választ kapok, hanem egyre többet látok abból, hogy mennyi mindent nem tudok még. De már nem párosul félelemmel. Mert útközben azt tanultam, hogy az ember attól fél, amit nem ismer. De én már ismerem hogy milyen a sivatagban állni, ismerem hogy milyen a tudatlanság, az elveszettség, és rájöttem, hogy ez nem egy üresség, hanem hely az újnak.


Nem elvesztettem valamit, hanem installálom a frissítéseket. Ahogy a számítógép is belassul mikor nem frissítem, úgy én is lemaradnék ahogy a világ elsuhan mellettem. Frissítem a rendszeremet tapasztalattal és újra írom a programokat amik elavultak, mert az autó sem indul be ha 10 évig rá sem néznek. Az én elmém és szívem pedig többet érdemel, mint azt, hogy egy garázsban tartsam amíg értéktelenné nem válik.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az egó - barát vagy ellenség?