Ne másért dolgozz. Magadért.
Hasznos információkat szeretnék megosztani arról, hogy szerintem milyen egy jó állásinterjú, milyen egy jó munkaerő és milyen a jó munkamorál. Ami nem ilyen, az nem azt jelenti hogy rossz, hanem hogy eltérő az általam kiemelkedőnek tartottól.
Először is mikor főállásban munkahelyet választ az ember, az az mondja: héj, a napjaim egyharmadát itt fogom veled tölteni. Az biztos hogy ennyi időt nem szeretnék azzal tölteni, hogy nem élvezem. Tehát én például már 20 éves koromtól kezdve csak olyan helyen dolgoztam, ami érdekelt. Ugyan egyik sem tudta fenntartani az érdeklődésemet 1 évnél tovább, de nem azért mentem egyik helyre sem, mert valami meló kellett, hanem mert eleve csak olyan helyekre jelentkeztem, ami érdekelt.
Főleg 30 felett látom már azt, hogy egy munkahely olyan, mint egy kapcsolat. Rengeteg időt töltünk együtt, fejlődünk együtt, fenn kell tudni tartani az érdeklődést, élvezni kell tudni, meglátni a jót, pozitívan hozzáállni és így tovább.
Így egy állásinterjú szerintem nem arról kell szóljon, hogy ők miért járnak jól velem, hanem hogy én is miért járok jól velük. Mert ha szóba sem kerül ilyesmi, akkor ők honnan fogják tudni, hogy a pénz miatt, vagy belső motiváció miatt vagyok itt? Van különbség a munka minőségében aközött hogy valaki pénzért, vagy önmagáért csinálja.
Ugyan rég nem foglalkoztam már hivatalosan a profi önéletrajz készítéssel, de még a mai napig vannak, akik megtalálnak ezzel. Mindenkinek elmondom, hogy az önéletrajz az egy vizsgára való beugró, és ha sablon, ha 10 helyre ugyanaz megy, az látszódik. Ha csak nem egy multi vagyok, akinek mindegy hogy ki nyomkodja a piros gombot, akkor muszáj - muszáj - muszáj egyedi önéletrajzot írni, csak nekik. Mert ha te lennél a cégvezető pozíciójában, te is olyannal szeretnél együtt dolgozni, aki neked, illetve veled akar együtt dolgozik.
Volt szerencsém sok embert meginterjúvolni magam is, és 2 mp alatt tudom, hogy valaki érdekel, vagy sem. Én személy szerint senkivel nem vagyok hajlandó együtt dolgozni, aki nem saját magáért választ engem. Akiben ott ég a tűz, mert közös a célunk, azt nem kell 3 hetente rugdosni, hogy csináljon valamit, annak rugalmas időbeosztást, extra pénzt itt, ott, és teljes szabadságot adtam. Hiszen ő nem a pénzért van itt, hanem azért, hogy önmagának bizonyítson.
Előléptetni sem azt fogják, aki legtöbb ideje van egy cégnél, hanem azt, aki legrátermettebb. A rátermettséget pedig nem korra osztják. Akiben ég a tűz, az kreatívabb, az a munkaköri leírásán felül teljesít, hiszen a gombot mindenki tudja nyomogatni, de mikor beragad a gomb, akkor jön el a pillanat, hogy valaki jó munkaerő, vagy sem.
Ezért például mikor olyan felszolgálóval, ügyfélszolgálatossal, vagy menedzserrel találkozom, akinek annyi a válasza, hogy nem, azt nem is alkalmaznám sosem, mert szikráját nem látom annak, hogy igyekszik megoldani a problémát.
Itthon az éttermek 99%-a nem tud mit kezdeni az igényeimmel. Leülök: milyen vegán ételik vannak? Ezt kérdezem, de már csak kíváncsiságból, mert tudom hogy semmilyen, vagy sali husi nélkül. Az pedig nekem nyúl kaja. Valami laktatóra vágyom. Tudom hogy úgyis köretet fogok enni, de azért megkérdezem, mert itt a felszolgálók azonnal meg tudnak dolgozni a magas borravalóért.
Ilyenkor jön a válasz, hogy nincs. Cukormentes limonádé van? Nincs….tehát nem proaktív a probléma megoldás. Igazat mond a felszolgáló, tényleg nincs, de ez nem probléma megoldás.
Aztán odajön az étteremvezető és mondja, hogy citromos vizet hoz szívesen ha az megfelel, illetve a köretek között van grill zöldség, mindenféle szénhidrát és szívesen csinálnak nekem vegán burgert is, hiszen buci van, zöldség van...na ezzel a hozzáállással 100-ból egyszer találkozom, és azonnal törzsvendég is leszek. Mindegy hogy mennyiben kerül ezután a kaja, azt fizetem meg, ahogy bánt velem, és ahogy senki más nem bánik velem.
Hiszen azt mindenki meg tudja mondani, hogy nincs, de olyat már kevesen tesznek, amitől lesz. A jó munkaerő nekem ezt jelenti. Ez nem azt jelenti, hogy a többi rossz, csak én ezt értékelem, ezt alkalmaznám, ennek adom a nagy borravalót és ezek miatt az emberek miatt járok vissza egy helyre.
Főleg 30 felett látom már azt, hogy egy munkahely olyan, mint egy kapcsolat. Rengeteg időt töltünk együtt, fejlődünk együtt, fenn kell tudni tartani az érdeklődést, élvezni kell tudni, meglátni a jót, pozitívan hozzáállni és így tovább.
Így egy állásinterjú szerintem nem arról kell szóljon, hogy ők miért járnak jól velem, hanem hogy én is miért járok jól velük. Mert ha szóba sem kerül ilyesmi, akkor ők honnan fogják tudni, hogy a pénz miatt, vagy belső motiváció miatt vagyok itt? Van különbség a munka minőségében aközött hogy valaki pénzért, vagy önmagáért csinálja.
Ugyan rég nem foglalkoztam már hivatalosan a profi önéletrajz készítéssel, de még a mai napig vannak, akik megtalálnak ezzel. Mindenkinek elmondom, hogy az önéletrajz az egy vizsgára való beugró, és ha sablon, ha 10 helyre ugyanaz megy, az látszódik. Ha csak nem egy multi vagyok, akinek mindegy hogy ki nyomkodja a piros gombot, akkor muszáj - muszáj - muszáj egyedi önéletrajzot írni, csak nekik. Mert ha te lennél a cégvezető pozíciójában, te is olyannal szeretnél együtt dolgozni, aki neked, illetve veled akar együtt dolgozik.
Volt szerencsém sok embert meginterjúvolni magam is, és 2 mp alatt tudom, hogy valaki érdekel, vagy sem. Én személy szerint senkivel nem vagyok hajlandó együtt dolgozni, aki nem saját magáért választ engem. Akiben ott ég a tűz, mert közös a célunk, azt nem kell 3 hetente rugdosni, hogy csináljon valamit, annak rugalmas időbeosztást, extra pénzt itt, ott, és teljes szabadságot adtam. Hiszen ő nem a pénzért van itt, hanem azért, hogy önmagának bizonyítson.
Előléptetni sem azt fogják, aki legtöbb ideje van egy cégnél, hanem azt, aki legrátermettebb. A rátermettséget pedig nem korra osztják. Akiben ég a tűz, az kreatívabb, az a munkaköri leírásán felül teljesít, hiszen a gombot mindenki tudja nyomogatni, de mikor beragad a gomb, akkor jön el a pillanat, hogy valaki jó munkaerő, vagy sem.
Ezért például mikor olyan felszolgálóval, ügyfélszolgálatossal, vagy menedzserrel találkozom, akinek annyi a válasza, hogy nem, azt nem is alkalmaznám sosem, mert szikráját nem látom annak, hogy igyekszik megoldani a problémát.
Itthon az éttermek 99%-a nem tud mit kezdeni az igényeimmel. Leülök: milyen vegán ételik vannak? Ezt kérdezem, de már csak kíváncsiságból, mert tudom hogy semmilyen, vagy sali husi nélkül. Az pedig nekem nyúl kaja. Valami laktatóra vágyom. Tudom hogy úgyis köretet fogok enni, de azért megkérdezem, mert itt a felszolgálók azonnal meg tudnak dolgozni a magas borravalóért.
Ilyenkor jön a válasz, hogy nincs. Cukormentes limonádé van? Nincs….tehát nem proaktív a probléma megoldás. Igazat mond a felszolgáló, tényleg nincs, de ez nem probléma megoldás.
Aztán odajön az étteremvezető és mondja, hogy citromos vizet hoz szívesen ha az megfelel, illetve a köretek között van grill zöldség, mindenféle szénhidrát és szívesen csinálnak nekem vegán burgert is, hiszen buci van, zöldség van...na ezzel a hozzáállással 100-ból egyszer találkozom, és azonnal törzsvendég is leszek. Mindegy hogy mennyiben kerül ezután a kaja, azt fizetem meg, ahogy bánt velem, és ahogy senki más nem bánik velem.
Hiszen azt mindenki meg tudja mondani, hogy nincs, de olyat már kevesen tesznek, amitől lesz. A jó munkaerő nekem ezt jelenti. Ez nem azt jelenti, hogy a többi rossz, csak én ezt értékelem, ezt alkalmaznám, ennek adom a nagy borravalót és ezek miatt az emberek miatt járok vissza egy helyre.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése