A jövő nemzedéke
Minél inkább kihal a karrier koncepciója, annál inkább úgy gondolom, hogy át kell álljunk a szakmára való felkészítésről, a gyakorlati készség fejlesztésre. Az ipari társadalom értékei és alapjai megszámlálható éveken belül el fog tűnni. Már az USA-ban pedzegetik, hogy nem lehet többé megkérdezni a gyerekeket, hogy mik lesznek, ha nagyok lesznek, hanem mi az az 5 dolog, amivel szeretnének foglalkozni. A karrier mai definíciója Nyugaton már haldoklik.
Én azt mondom, a tanulást kell megszerettetni az emberekkel. Hiszen olyan tempóban halad a világ, hogy aki egy kicsit is ellustul, az lemarad. Én személy szerint nem szeretnék pár évtized múlva olyan lenni, aki a korára fogja, hogy nem tudna már tanulni, belevágni valami újba. Ha a világ meg fogja tőlem követelni, hogy képezzem magam, akkor szeretnék arra készen állni. Jelenleg imádok tanulni, erről szól a mindennapom, de tudatosan is edzésben tartom az agyam, mert így jó szolgáltatot fog tenni később is.
Nem tudom meddig lesz még életben az ipari világ iskola rendszere, de állítom, hogy a tanulást kellene megszerettetni a gyerekekkel. Nekem az iskola pont ellenkező élményt nyújtott, de szerencsére ez megváltozott a huszas éveim közepén. Követtem az érdeklődési körömet, és azt tanultam ami tetszett, amire szükségem volt, amire a szenvedélyemnek szüksége volt/van.
Amíg nem mindenkit érdekel az irodalom, a fizika, a számítógépek, a biológia, addig mindenkinek tanulnia kell, hogy készségeket szerezzen. Persze nagyon hasznos, hogy ha látom milyen érdeklődési körök vannak, de amíg a témákat megmutatták, addig a tanulást megutáltatták.
Ezért állítom, hogy a tanulást kell megszerettetni mindenkivel, hogy természetes legyen a fejlődni akarás. Hogy ne legyen stagnálás. Ne legyen az, hogy valamihez nem értünk és eldobjuk, hogy hülyeség. Ne legyen aktív ellenállás a technológiával szemben. Ne legyen az, hogy nem tudunk váltani, mert már annyira lemaradtunk, Ne legyen az, hogy félünk váltani, mert azt hisszük lemaradtunk.
Ha az agy hozzá van szokva a folyamatos tanuláshoz, akkor már mindegy hogy milyen kaját adunk neki. Meg fogja enni.
Nem tudom meddig lesz még életben az ipari világ iskola rendszere, de állítom, hogy a tanulást kellene megszerettetni a gyerekekkel. Nekem az iskola pont ellenkező élményt nyújtott, de szerencsére ez megváltozott a huszas éveim közepén. Követtem az érdeklődési körömet, és azt tanultam ami tetszett, amire szükségem volt, amire a szenvedélyemnek szüksége volt/van.
Amíg nem mindenkit érdekel az irodalom, a fizika, a számítógépek, a biológia, addig mindenkinek tanulnia kell, hogy készségeket szerezzen. Persze nagyon hasznos, hogy ha látom milyen érdeklődési körök vannak, de amíg a témákat megmutatták, addig a tanulást megutáltatták.
Ezért állítom, hogy a tanulást kell megszerettetni mindenkivel, hogy természetes legyen a fejlődni akarás. Hogy ne legyen stagnálás. Ne legyen az, hogy valamihez nem értünk és eldobjuk, hogy hülyeség. Ne legyen aktív ellenállás a technológiával szemben. Ne legyen az, hogy nem tudunk váltani, mert már annyira lemaradtunk, Ne legyen az, hogy félünk váltani, mert azt hisszük lemaradtunk.
Ha az agy hozzá van szokva a folyamatos tanuláshoz, akkor már mindegy hogy milyen kaját adunk neki. Meg fogja enni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése