Áldás és átok embernek lenni

Az ember jelenlegi álláspontja szerint csak ő képes a múltban, a jelenben és a jövőben is jelen lenni. Tegyük fel, hogy ez igaz. Áldás, vagy átok? Mind a kettő. Attól függően, hogy hogyan használjuk. A tervezés, az álmok, a célok a jövőt vetítik előre. Rengeteg pozitív, illetve negatív energiát fektetünk ebbe. Vagy félünk tőle, és megtöltjük a jövőt alacsony energiákkal, azaz félelemmel, vagy izgatottan várjuk, azaz pozitív energiákkal töltjük meg.

A múltban is sokat időzünk. “Mi lett volna ha…de jó lenne újra…bárcsak visszamehetnék…másképp kellett volna…stb.” Tapasztalataim alapján a jelenben a legnehezebb élni. Képesek vagyunk egy életet létezni hol a múltban, hol a jövőben, és kihagyni a jelent. Áldás, vagy átok?

Nézzünk meg egy kutyát, ahogy játszik a parkban és vegyünk példát róla. Az ember nem több a kutyánál, csak egy más életforma és rengeteget taníthat, ha hallgatunk rá. Tegyük félre az egót, és tanuljunk a körülöttünk lévő más életformáktól is.

Hiszem, hogy első sorban a jelenben történik az élet, a többi pedig áldás, ha jól használjuk. Miért pocsékoljuk el ezt az ajándékot azzal, hogy negatív érzelmekkel töltjük meg? Minden ami velünk történik az minket szolgál. Ha nyitottak vagyunk a leckékre, akkor erősebbé tesznek. A múlt miatt vagyunk azok, akik. A jelenben eldönthetjük, hogy kik szeretnék lenni a jövőben, és ennek fejében tudunk cselekedni. Ha pedig igyekszem megfejlődni a jelenlegi énemet, akkor miért féljek a jövőtől?


Nincs olyan feladat amit ne tudnék megoldani, ha hiszem, hogy bizony mindig van megoldás. Még akkor is, ha azonnal nem látom. Ha szeretném, akkor a 3 időben való létezés képessége lehet átok, vagy lehet áldás. De a kezemben a döntés.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az egó - barát vagy ellenség?