Önsajnálatra, vagy boldogságra programozva?

Hogyan is programozzuk be magunkat egy érzésre? Egy tulajdonságra? Egy szokásra? Egy gondolatra? Az orvostudomány mai állása szerint, minél nagyobb az érzelem egy élmény alatt, annál inkább hosszútávú memória, illetve program lehet belőle. Mivel az érzelmi töltet emlékezetessé teszi azt. Ez pozitív, és negatív irányba is egyaránt működik.

Kezdjük az alapoknál. Történik valami, amihez fűzöl egy gondolatot, amiből lesz egy érzelem, és amiből lehet egy autómatikus válasz reakció. Ha folyton ráerősítesz ugyan arra a stimulációra, ugyan azzal a gondolattal, és érzelemmel, autópilóta lesz belőle. Lehet egy idő után az érzés születik meg előbb, és csak utána jön a gondolat.

Régen mamáddal imádtál együtt sütögetni csokis sütiket, így ha csokis sütit látsz bárhol, tudatlatatt felidézed azt a szuper emléket, ami a mamádhoz fűz, van akinél érzelmi függés is kialakul a süti iránt. Ha mama meghal, akkor pedig falási rohamok lehetnek, ha hiányzik. Egy amerikai ismerősöm konkrétan elhízott nőket kezel egy technikával, hogy az érzést és az ételt el tudják különíteni, így a fogyás magától elindul és nem szedik vissza, mert a hízás érzelmi okát szünteti meg, nem csak felületi megoldást kínál. Ezt amúgy meditációval bárki meg tudja csinálni egyedül is.

Viszont ha a csokis sütit mindig akkor kaptad, miután jól lekevert neked mamád egy pofont, akkor nem biztos hogy felnőttként szeretni fogod a csokis sütit. Sőt, nagy valószínűséggel rossz érzéseid lesznek vele kapcsolatban. Maga az emlék hogy miért, lehet nem lesz meg, de az érzelmi autópilóta marad.

Itt egy másik példa: Ha minden reggel azzal kelsz, hogy ugyan azt csinálod: azonnal kezedbe veszed a telefonod, ugyan azzal a lábbal kelsz ki az ágyból, ugyan azon a széken iszod meg a kávédat, ugyan azt az utat vezeted végig kocsival a munkahelyedre, ugyan ott ebédelsz rendszeresen, ugyan akkor érsz haza ... stb. Tehát ha a napok szinte egybe folynak, és a rutin, az autópilóta visz át az életed nagy százalékán, akkor nem hasonlít ez egy kicsit a robotra?

Tegyük fel történt valami rossz a múltban, aminek következtében meggyőződtél valamiről, gondoltál valamit, amit azóta is hozol magaddal. 20-30 éve ugyan azt gondolod, ugyan azt érzed egy bizonyos emlék, ember, esemény, dolog iránt. Ez megint csak nem hasonlít a robotra? Egyszer el lett tárolva az információ, ami azóta nem igazán változott. Ragaszkodunk a fájdalmainkhoz, hiszen ha nem ragaszkodnánk, már rég megbocsájtottunk volna magunknak és a fájdalom okozónak is.

Ebbe a csapdába hányan esnek, akik a gondolati és érzelmi rutin rabjai? Szinte kivétel nélkül mi mind csapdába estünk már. A legextrébebb verziója ennek, mikor valaki azzal mentegetőzik, hogy "én ilyen vagyok, ilyen voltam, ilyen leszek, így kell szeretni." Ez nem más, mint az Autópilóta 2020-as modellje. Népszerű modell és az egó vezérli. Ragaszkodás ahhoz, amit ismerünk, bezárva az ajtót a fejlődés elől.

Tehát, ha mióta az eszedet tudod, gyakorolod az önsajnálatot, szomorúságot, aggressziót, haragot, féltékenységet, önbecsülés hiányát, akkor az már egy olyan tökéletesre gyakorolt program, ami akkor is fut, ha tudatosan megpróbálsz kilépni belőle. Ezért nem úgy megy az, hogy ma eldöntöm: "már pedig én mától boldog és kiegyensúlyozott leszek". A-aaa.

Mikor autót tanultál vezetni, akkor mindenre oda kellett figyelni. Aztán pár hónappal később már észre sem vetted hogy szüleidtől haza jutottál, mert a tested, az izmaid, az autópilótád memorizálta hogy mit kell csinálnia, merre kell mennie. A belső GPS vette át az irányítást. Így már nem kell aktívan figyelned a vezetésre. Képzeld el ha nem lenne ez a rendszer. Amikor egy ha autót vezetsz, akkor nem vagy képes beszélni, vagy figyelni. Mindenki a párját akarná vezettetni. Ez egy nagyon hasznos rendszer, csak ahogy mindenre igaz, itt is túlzásba lehet vinni a jót.

Amikor egy negatív érzést, vagy gondolatot gyakorolsz évek óta, az ugyan ilyen 'izom memóriában' tárolódik. Tehát hiába ülsz le meditálni és elképzelni, hogy milyen ember is szeretnél lenni, nem fogsz másnap felkelni, és hirtelen az az ember lenni. Még ha így is lesz, adj neki pár hetet, vissza fognak köszönni a régi rutinok, és próbálnak majd visszahúzni az ismertbe. Hiszen ez az új valaki, ez még nem te vagy, hanem egy vágy, amiből terv lesz, amiből út lesz, és amiből majd megszületsz. De minden csoda egy jó ötlettel kezdődik.

A testünk, az agyunk, az autópilótánk nem tesz különbséget jó és rossz között. Ő azt tudja, hogy mi az ismert - azaz alacsony energiát igénylő folyamat, és mi az ismeretlen - azaz sok energiát igénylő folyamat. A tested pedig megpróbálja beosztani az energiáját, így ha te megváltoztatod a gondolataidat, az érzelmeidet, akkor ő ezerrel dolgozik az újon, és el is fárad sokkal jobban. Ha kellően elfárad, akkor lehet kezd majd lemenni a motiváció, és esünk vissza a jól ismert rutinjainkba.

Legjobb példa erre, aki végig csinál egy 30 napos fogyi kúrát, majd utána vissza is áll ugyan arra az étrendre, amit előtte csinált. 30 napig meg lehet játszani a motivációt, de az igazi kihívás fenntartani azt. Mint ahogy a kapcsolat első 3 hónapjában fenn lehet tartani egy mű képet magunkról, de előbb utóbb ki fog derülni az igazság. Ezért a legjobb randi tanács amit adhatok, hogy csak légy önmagad. Ha nem tetszik neki, akkor miért akarnál vele lenni.

Hogyan legyél önmagad? Ismerd meg. Szánj rá időt. Akarj vele lenni a csendben, egyedül.

Na de vissza az eredetihez.

Ezért ilyen nehéz a belső munka, ezért nem tud senki segíteni neked, ha te nem akarsz segíteni magadon. Ezért nem működik semmilyen terápia, ha csak nem születik meg az akarterő abban, aki változtatni akar. Ezért szeretem a változást és az ismeretlent, mert edzésben tartja az egész Fannit.

Tudatosan nem hagyom magam ellustulni hosszútávon, mert nekem is 20+ éves programok futnak még, amiket nem írtam még át. 4+ éve foglalkozom önismerettel. Ha a két számot egymás mellé teszem, egyértelmű hogy nem egyről a kettőre megy minden feleslegessé vált rutinom átírása. Illetve nem engedhetem meg azt a luxust, hogy "naaaa most pár hétig hagy utáljam már magam", mert könnyű visszaállítani a régi rendszert, és kezdődhet elölről a munka.

Tehát a boldogsághoz vezető út, még mindig maga az út. A gyakorlat. A tudatos ismeretlenbe tekintés. Az hogy vegyem észre, ha az autópilótám reagál helyettem. Hogy javítsam ki a gondolatot és érzelmet, amit másképp is lehetett volna. Hogy merjek olyan gondolatokat ébreszteni, amiről tudom hogy melósabb. Hogy merjem mások előtt gyakorolni az új énemet. Hogy idővel ez legyen a rutin, ez legyen az autópilóta.

Egyetlen dolog az állandó, a változás.