Vakon hinni, vagy tapasztalni
Amikor a nyugati ember elkezdte megkérdőjelezni a valóságát a tudomány megjelenésének következtében, az egy fantasztikus dolog volt. Előtte a papoknak, gyógyítóknak, uralkodóknak, filozófusoknak, csak elhittünk mindent. A tudomány lehetőséget adott az embernek arra, hogy magába nézzen, és azt mondja, "bizonyíték nélkül, nem hiszek a létezésében."
Azonban vannak, akik extrém irányba vitték el ezt?
Vallássá nőtte ki magát a tudomány is annak ellenére, hogy rendszeresen változik? Az ember mindig azt hiszi, hogy már mindenre bizonyítékot talált? Már mindent tud? Már mindent bebizonyított? Majd könyveket nyomtatunk, és elkezdjük tanítani a régi tudást, nem számolva azzal, hogy idővel, új, kifinomultabb technológiákkal, lehet már rég bebizonyítottuk az ellenkezőjét? Sőt, lehet 30 év múlva ha még itt leszünk, akkor megint mást fogunk bebizonyítani ugyan azon a témán belül.
Elképzelhető, hogy nem gondolkodni tanítunk, hanem követni, ha azt mondjuk a gyerkeknek, hogy: "hidd el neki, ő biztosan tudja. Magold be a verselemzést, mert más jobban tudja mit jelent egy halott költő szava. Mindegy hogy számodra mit üzen a vers, csak magold be és ne kérdezz. Más szavait tekintsd igazságnak, és add tovább mintha a tied lenne."
De lehet nem csak a szubjektív tárgyakkal van ez így, hanem a tudománnyal is. Ha egyszer valamit bebizonyítottunk, akkor azzal már nincs feladat?
Mindegy hogy milyen hitrendszerrel vágott neki a kutató csoport, ki finanszírozta a kutatást, milyen gyógyszer ipari, élelmiszer ipari, politikai érdekek állnak a kutatás mögött, mindegy hogy milyen technológiát használtunk hozzá, mindegy hogy nyitottsággal, vagy céllal áll hozzá a kutató, mindegy hogy azóta lehet eltelt sok év, mindegy hogy a tapasztalat esetleg az ellenkezőjét bizonyítja, mindegy? Ha egyszer valaki azt mondta, akkor az úgy van és kész?
Tegye fel a kezét az a programozó, aki amellett voksol, hogy egy új programot 10-15 éves programozási nyelvvel írjon meg. Tegye fel az a marketinges, aki kizárólag a 20 éve tanult stratégiákat alkalmazza ma is. Mégis régi könyvekből adjuk tovább a talán rég elavult tudást, és ragaszkodunk ahhoz, hogy ha hiteles forrás mondta régen, akkor az ma is biztosan igaz?
Vakon hinni valamiben, azt úgy hívják hogy dogma.
A tudományban minden valamire való kutató megkérdőjelezi időről időre a saját eredményeit. Mások eredményeit. Okkal kezdik úgy a mondatot hogy: " a tudomány mai állása szerint". És nem úgy hogy: "kőbe vésett tény az hogy..."
Nem ragaszkodik görcsösen régi tudáshoz, hanem jobban felszerelt technológiával újra, és újra, és újra válaszokat keres. Fejlődni akar abban, amit tud, és amit nem. Meg akarja tapsztalni azt, amit a számok mutatnak, és az ellenkezőjét. Ugyan ez a spritiualitás is. Fejlődni, kérdezni, és tapasztalni. Van egy olyan lehetőség is, hogy nem vakon hinni sem a tudománynak, sem a vallásnak, sem a gyógyítónak, sem a vezetőnek, sem a könyveknek.
Te a saját igazságodat azért vallod, mert mások is körülötted, vagy merted már tapasztalni azt, amiről úgy gondolod hogy hülyeség?
Vallássá nőtte ki magát a tudomány is annak ellenére, hogy rendszeresen változik? Az ember mindig azt hiszi, hogy már mindenre bizonyítékot talált? Már mindent tud? Már mindent bebizonyított? Majd könyveket nyomtatunk, és elkezdjük tanítani a régi tudást, nem számolva azzal, hogy idővel, új, kifinomultabb technológiákkal, lehet már rég bebizonyítottuk az ellenkezőjét? Sőt, lehet 30 év múlva ha még itt leszünk, akkor megint mást fogunk bebizonyítani ugyan azon a témán belül.
Elképzelhető, hogy nem gondolkodni tanítunk, hanem követni, ha azt mondjuk a gyerkeknek, hogy: "hidd el neki, ő biztosan tudja. Magold be a verselemzést, mert más jobban tudja mit jelent egy halott költő szava. Mindegy hogy számodra mit üzen a vers, csak magold be és ne kérdezz. Más szavait tekintsd igazságnak, és add tovább mintha a tied lenne."
De lehet nem csak a szubjektív tárgyakkal van ez így, hanem a tudománnyal is. Ha egyszer valamit bebizonyítottunk, akkor azzal már nincs feladat?
Mindegy hogy milyen hitrendszerrel vágott neki a kutató csoport, ki finanszírozta a kutatást, milyen gyógyszer ipari, élelmiszer ipari, politikai érdekek állnak a kutatás mögött, mindegy hogy milyen technológiát használtunk hozzá, mindegy hogy nyitottsággal, vagy céllal áll hozzá a kutató, mindegy hogy azóta lehet eltelt sok év, mindegy hogy a tapasztalat esetleg az ellenkezőjét bizonyítja, mindegy? Ha egyszer valaki azt mondta, akkor az úgy van és kész?
Tegye fel a kezét az a programozó, aki amellett voksol, hogy egy új programot 10-15 éves programozási nyelvvel írjon meg. Tegye fel az a marketinges, aki kizárólag a 20 éve tanult stratégiákat alkalmazza ma is. Mégis régi könyvekből adjuk tovább a talán rég elavult tudást, és ragaszkodunk ahhoz, hogy ha hiteles forrás mondta régen, akkor az ma is biztosan igaz?
Vakon hinni valamiben, azt úgy hívják hogy dogma.
A tudományban minden valamire való kutató megkérdőjelezi időről időre a saját eredményeit. Mások eredményeit. Okkal kezdik úgy a mondatot hogy: " a tudomány mai állása szerint". És nem úgy hogy: "kőbe vésett tény az hogy..."
Nem ragaszkodik görcsösen régi tudáshoz, hanem jobban felszerelt technológiával újra, és újra, és újra válaszokat keres. Fejlődni akar abban, amit tud, és amit nem. Meg akarja tapsztalni azt, amit a számok mutatnak, és az ellenkezőjét. Ugyan ez a spritiualitás is. Fejlődni, kérdezni, és tapasztalni. Van egy olyan lehetőség is, hogy nem vakon hinni sem a tudománynak, sem a vallásnak, sem a gyógyítónak, sem a vezetőnek, sem a könyveknek.
Te a saját igazságodat azért vallod, mert mások is körülötted, vagy merted már tapasztalni azt, amiről úgy gondolod hogy hülyeség?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése