Tanácsot adni csak akkor ha kérik
Ha lenne egy bazi nagy aranyból készült, fénypalotában tartott krónikám, akkor ez lenne az egyik alap tanítása. Ezt kb annyira tartom igaznak, mint azt, hogy narancslé után fogat mosni borzasztó. Tehát kőbe vésett. 
A másik alapköve a tanácsnak pedig az, hogy hiteles legyen. Azzal találkoztam már sokszor hogy tapasztalat nélküli okosságokkal látnak el, de szerencsére azzal is, hogy: bocsi, nem tudok állást foglalni ebben, mert nincs benne tapasztalatom, de mástól hallottam már olyat hogy ...
Nem baj az ha az ember nem tud mindent. Az a baj ha úgy tesz, hogy tud. A rossz tanácsnál a semmi is jobb.
Ha valakinek szeretnék tanácsot adni, mert úgy érzem alkalmas vagyok rá, akkor előbb megkérdezem, hogy kíváncsi-e rá. A másiknak jogában áll nemet mondani, ha úgy érzi nincs készen rá, vagy nem tart engem alkalmasnak. És nekem ezt el kell fogadnom.
Ha pedig kérnek, akkor helyzettől függően van, hogy az "én mit tennék" megállja a helyét, mert nincs jobb, de mégjobb ha kérdésekkel segítem a másikat, hogy a saját összefüggéseit megtalálja. Ezenkívül pedig van, hogy felvázolok lehetőségeket, amikből vagy ő maga össze tud tenni mégtöbb lehetőséget, vagy választ egyet azokból, amiket én mondtam. De a lényeg hogy a tanácsot kérő kezében kell hagyjam a döntési lehetőséget.
Tanácsot adni úgy, hogy senki sem kérte, az pedig legyen a múlté.
A másik alapköve a tanácsnak pedig az, hogy hiteles legyen. Azzal találkoztam már sokszor hogy tapasztalat nélküli okosságokkal látnak el, de szerencsére azzal is, hogy: bocsi, nem tudok állást foglalni ebben, mert nincs benne tapasztalatom, de mástól hallottam már olyat hogy ...
Nem baj az ha az ember nem tud mindent. Az a baj ha úgy tesz, hogy tud. A rossz tanácsnál a semmi is jobb.
Ha valakinek szeretnék tanácsot adni, mert úgy érzem alkalmas vagyok rá, akkor előbb megkérdezem, hogy kíváncsi-e rá. A másiknak jogában áll nemet mondani, ha úgy érzi nincs készen rá, vagy nem tart engem alkalmasnak. És nekem ezt el kell fogadnom.
Ha pedig kérnek, akkor helyzettől függően van, hogy az "én mit tennék" megállja a helyét, mert nincs jobb, de mégjobb ha kérdésekkel segítem a másikat, hogy a saját összefüggéseit megtalálja. Ezenkívül pedig van, hogy felvázolok lehetőségeket, amikből vagy ő maga össze tud tenni mégtöbb lehetőséget, vagy választ egyet azokból, amiket én mondtam. De a lényeg hogy a tanácsot kérő kezében kell hagyjam a döntési lehetőséget.
Tanácsot adni úgy, hogy senki sem kérte, az pedig legyen a múlté.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése