Így tettem túl magam fájdalmas emlékeken II. rész
Tegnap elkezdtem a történetet, hogy hogyan is sikerült végleg a polcra tenni a legfájdalmasabb múltbeli emlékeimet, és elvarrni a befejezetlen történetek szálait. Ott tartottam, hogy úgy éreztem, hogy elmúltak a kötődések, de kellettek a tettek is....
Úgy voltam vele, hogy az a fair, hogy írok neki, hogy le fogom tiltani mindenhonnan, mert a továbblépéshez a tapasztalat azt mutatja, erre szükségem van. Illetve a megérzéseimre 100%-ban hallgatok, mert az mindig tudja, hogy mi a helyes. És súgta az érzés, hogy le kell tiltsam. Na de! Mielőtt ráírtam volna, jött egy másik érzés, hogy ne tegyem, mert a folyamat még csak most kezdődött, és ha ráírok, azzal elindítom a kapcsolódást újra.
Szóval megálltam. Kicsit megkönnyeztem a búcsút, mert tiltottam minden elérhetőséget. Már csak azért is, mert ezzel egy sokkal erősebb és egyértelműbb üzenetet közlök felé. Az, hogy ő ezt fogadta azóta nem derült ki, de az már nem az én utam része.
Leírhatatlan érzés egy olyan embertől elbúcsúzni, aki a fél életemen át egy feladat volt.
Így történt ez egy másik volt kapcsolatommal is. Ez a következő történet pedig konkrétan a jógának köszönhető. Azt vettem észre úgy 1,5 hónap heti 4 Ashtanga jógázás után, hogy takarítja a lelkemet mint az őrült. Olyan krokodil könnyeket potyogtattam mikor a másfél órás alkalomnak vége lett, hogy győztem észben tartani miktől is szabadultam meg.
Megint jött az érzés, hogy véget tudok vetni egy újabb kapcsolódásnak. Jóga után mindig van 10-15 perc amíg fekszünk és meditálunk. Ez az én időm. Itt szoktam ránézni a múltra, és jött is egy feladat.
Tehát, a srác akivel 5 évig voltam együtt ... itt azonban nem szeretet kötött össze vele, hanem harag. Nem is tudtam hogy ennyire a lelkemben van még, de nem tudtam olyan könnyedén megszakítani a köztünk még létező energiát, mint az első esetnél. Ott nagyon is készen álltam rá, erre még nem.
Mikor az 5 évesre gondoltam, harag jött fel bennem, ami egyértelmű jele annak, hogy nem vagyok még túl a fájdalmakon. Az én nézeteim szerint mocskos dolgokat művelt a kapcsolatunk alatt, de mocskosul nem tiszteletem magamat, úgyhogy már nem csodálkozom hogy azt kaptam, amit. Nyilván azt a pofont kaptam, amire szükségem volt, hogy felébredjek.
Ezt a pofont 5 éven át kaptam, amíg egyszer csak elég nem lett. Pár éve már Peruban lesakkoztam magamban azt a részt, hogy magamnak megbocsájtottam, amiért ennyi éven át tiszteletlenül bántam magammal és benne maradtam valamiben, ami rombolónak tűnt akkor. A harag, ami hátra maradt, már csak felé irányult.
Jóga után azonnal meditációba esek, így csak arra kellett figyeljek, hogy hol van a harag a testemben. Ezt kezdtem el takarítani először. Ezután megint jött az információ, hogy mit kell csináljak, de nem sikerült. A kapcsolat maradt. Úgyhogy megkerestem minden okot, amiért hálás vagyok a tanításaiért. Az összes megcsalásért. Az összes rosszindulatú megjegyzéséért. Az összes hazugságáért. Az összes türelmetlen pillanatáért. Mindenért. Hálás vagyok értük, mert az élet mindig akkora pofont ad, ami már fáj annyira hogy észbe kapjak.
Azt is láttam, hogy harag köt minden lányhoz akivel megcsalt, a szüleihez, a barátaihoz akik elfogadták a viselkedését, és így tovább. Úgyhogy jó sokáig tartott, de egyesével mindenkitől leváltam megbocsájtással, szeretettel, és hálával. Majd jött a nagy falat.
Eltartott egy ideig mire tényleg éreztem is a hálát a srác iránt, de ahogy megérkezett, úgy el is halványult a kapcsolat a szívünk között. Küldtem neki rengeteg szeretetet, és ezzel szakadt ki a szívemből. Itt megint csak eleredtek a könnyeim, és megint jött a gyász. Utána haza jöttem és folytattam a meditációt, mert jóga után nem volt lehetőségem tovább ott maradni. Visszamentem abba az állapotba amiben voltam, és elvarrtam minden szálat. Majd lepörgött a szemem előtt az egész kapcsolatunk, és végig néztem, hogy minden fájdalmat sikerült-e semlegesíteni.
Érdekes, hogy ez így most tudatosult bennem és vált technikává, hiszen ezt a módszert egyszer tök véletlenül, magamtól végig csináltam a floridai szakításom után. 1 évig voltunk együtt, és én a negyedik szakítás utáni napon fejeztem be a gyászt. Annyi a különbség a 3 kapcsolat között, hogy az említett első kettőnél nyitva volt a szívem. A floridainál nem. Így nem tudott bántani annyira.
Viszont ha sosincs nyitva, azzal jobban bántom magam, mint bárki más engem. Tehát mi a megoldás? Nekem kellett nagyon megerősödnöm. Az önszeretet, öntisztelet, önbizalom, mind hozzájárult ahhoz, hogy nyissam a szívem, mert tudom hogy én felelek a boldogságomért, így nem tudnak bántani.
Összefoglalva, a múltnak a múltban a helye. Ezért ha bármikor érzem hogy egy emlék nem önt el hálával és szeretettel, ott feladatom van még. Rendszeres meditáció mellett pedig az ember saját maga össze tudja kötni a történet szálait, de el is tudja varrni őket. Úgyhogy 2 óriási követ hagytam magam mögött, jöhet a következő.
Szóval megálltam. Kicsit megkönnyeztem a búcsút, mert tiltottam minden elérhetőséget. Már csak azért is, mert ezzel egy sokkal erősebb és egyértelműbb üzenetet közlök felé. Az, hogy ő ezt fogadta azóta nem derült ki, de az már nem az én utam része.
Leírhatatlan érzés egy olyan embertől elbúcsúzni, aki a fél életemen át egy feladat volt.
Így történt ez egy másik volt kapcsolatommal is. Ez a következő történet pedig konkrétan a jógának köszönhető. Azt vettem észre úgy 1,5 hónap heti 4 Ashtanga jógázás után, hogy takarítja a lelkemet mint az őrült. Olyan krokodil könnyeket potyogtattam mikor a másfél órás alkalomnak vége lett, hogy győztem észben tartani miktől is szabadultam meg.
Megint jött az érzés, hogy véget tudok vetni egy újabb kapcsolódásnak. Jóga után mindig van 10-15 perc amíg fekszünk és meditálunk. Ez az én időm. Itt szoktam ránézni a múltra, és jött is egy feladat.
Tehát, a srác akivel 5 évig voltam együtt ... itt azonban nem szeretet kötött össze vele, hanem harag. Nem is tudtam hogy ennyire a lelkemben van még, de nem tudtam olyan könnyedén megszakítani a köztünk még létező energiát, mint az első esetnél. Ott nagyon is készen álltam rá, erre még nem.
Mikor az 5 évesre gondoltam, harag jött fel bennem, ami egyértelmű jele annak, hogy nem vagyok még túl a fájdalmakon. Az én nézeteim szerint mocskos dolgokat művelt a kapcsolatunk alatt, de mocskosul nem tiszteletem magamat, úgyhogy már nem csodálkozom hogy azt kaptam, amit. Nyilván azt a pofont kaptam, amire szükségem volt, hogy felébredjek.
Ezt a pofont 5 éven át kaptam, amíg egyszer csak elég nem lett. Pár éve már Peruban lesakkoztam magamban azt a részt, hogy magamnak megbocsájtottam, amiért ennyi éven át tiszteletlenül bántam magammal és benne maradtam valamiben, ami rombolónak tűnt akkor. A harag, ami hátra maradt, már csak felé irányult.
Jóga után azonnal meditációba esek, így csak arra kellett figyeljek, hogy hol van a harag a testemben. Ezt kezdtem el takarítani először. Ezután megint jött az információ, hogy mit kell csináljak, de nem sikerült. A kapcsolat maradt. Úgyhogy megkerestem minden okot, amiért hálás vagyok a tanításaiért. Az összes megcsalásért. Az összes rosszindulatú megjegyzéséért. Az összes hazugságáért. Az összes türelmetlen pillanatáért. Mindenért. Hálás vagyok értük, mert az élet mindig akkora pofont ad, ami már fáj annyira hogy észbe kapjak.
Azt is láttam, hogy harag köt minden lányhoz akivel megcsalt, a szüleihez, a barátaihoz akik elfogadták a viselkedését, és így tovább. Úgyhogy jó sokáig tartott, de egyesével mindenkitől leváltam megbocsájtással, szeretettel, és hálával. Majd jött a nagy falat.
Eltartott egy ideig mire tényleg éreztem is a hálát a srác iránt, de ahogy megérkezett, úgy el is halványult a kapcsolat a szívünk között. Küldtem neki rengeteg szeretetet, és ezzel szakadt ki a szívemből. Itt megint csak eleredtek a könnyeim, és megint jött a gyász. Utána haza jöttem és folytattam a meditációt, mert jóga után nem volt lehetőségem tovább ott maradni. Visszamentem abba az állapotba amiben voltam, és elvarrtam minden szálat. Majd lepörgött a szemem előtt az egész kapcsolatunk, és végig néztem, hogy minden fájdalmat sikerült-e semlegesíteni.
Érdekes, hogy ez így most tudatosult bennem és vált technikává, hiszen ezt a módszert egyszer tök véletlenül, magamtól végig csináltam a floridai szakításom után. 1 évig voltunk együtt, és én a negyedik szakítás utáni napon fejeztem be a gyászt. Annyi a különbség a 3 kapcsolat között, hogy az említett első kettőnél nyitva volt a szívem. A floridainál nem. Így nem tudott bántani annyira.
Viszont ha sosincs nyitva, azzal jobban bántom magam, mint bárki más engem. Tehát mi a megoldás? Nekem kellett nagyon megerősödnöm. Az önszeretet, öntisztelet, önbizalom, mind hozzájárult ahhoz, hogy nyissam a szívem, mert tudom hogy én felelek a boldogságomért, így nem tudnak bántani.
Összefoglalva, a múltnak a múltban a helye. Ezért ha bármikor érzem hogy egy emlék nem önt el hálával és szeretettel, ott feladatom van még. Rendszeres meditáció mellett pedig az ember saját maga össze tudja kötni a történet szálait, de el is tudja varrni őket. Úgyhogy 2 óriási követ hagytam magam mögött, jöhet a következő.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése