Csak azért mert egyszer igaz volt
Mivel egyre mélyebbre megyek a spirituális világban, úgy egyre inkább távolodom azoktól a nézetektől, amiket régen vallottam, amiket tanultam, amikre építettem az életemet. De ugye ha sosem kérdőjeleznék meg semmit, akkor nem lenne fejlődés. Más tollából olvasott igazságokat adnék a sajátomként tovább? Üres szavakat?
Ezenkívül az ember erre a 3 dimenziós világra lett tervezve. Az érzékszerveink, az agyunk, a lényünk ebben a világban mozog otthonosan, és azt az információt tudja beengedni, amit fel tud fogni a limitált képességeivel. De mi van azokkal a színekkel, hangokkal, sugárzással, amiről tudjuk hogy létezik, mert tudjuk mérni eszközökkel, még sem látjuk, sem érezzük. És mi van azokkal, amiket nem tudunk mérni? Szerintem azért fordul el az ember a lehetetlennek tűnő dolgok létezésétől, mert fél az ismeretlentől, illetve attól, hogy az egész világképe megdendül.
"Szellemek nincsenek és hazudik, aki tapasztalja őket." Persze, nem hangzik félelmetesnek a létezésük? "Nincs élet másik bolygón, mert még nem találtunk." Persze, mert félünk? És honnan tudod hogy nem találtunk? Lehet csak a pánik elkerülése miatt nincs a köztudatban? Az ember nem tud az agyával tárgyakat mozgatni, mert te nem tudsz?
És ha igen? Miért zárom ki a létezését valaminek, azért mert még nem tapasztaltam? Most a legextrémebb példákat hoztam, de akár olyan egyszerű dolgot is megvizsgálhatunk, hogy egy embertől elszigetelt törzs számára a repülők is megmagyarázhatatlanok.
Illetve azt is szemelőtt tartom, hogy a tudomány nap mint nap korrigálja az adatokat. Hiszen ahogy fejlődik ez az eszköz, úgy vissza-visszatérve régi kísérletekhez, fejlettebb módszerekkel, nyitottabb hozzáállással, lehet mást mutatnak az új számok. A gond akkor lehet, mikor évtizedek óta követünk valamit, ami akkor igaz volt, csak azóta senki sem tekintett vissza a régi igazsághoz, a modernebb eszközökkel. Tehát egy régi, téves igazság még a mai napig igaz lehet?
Régen mást sem hallott a világ, mint hogy a cigizés jót tesz az egészségnek. Vagy hogy kokainnal kell fogfájást kezelni. Most nevetünk rajta, de ma ugyan olyan akár téves igazságokat is követhetünk, mint régen a cigizés, vagy a kokainos fájdalom csillapítás. Mind emellett rengeteg profit orientált ember talán befolyással lehet arra, hogy mit hisz az ember igaznak, hiszen neki abból van a pénze.
Kinevetjük azt, aki ellene megy a normának, mert félünk különbözni a közösségünktől? Ahogy nem rég kinevetett engem is itt a blogon valaki, mert azt mertem írni hogy a haragnak köze van a gyulladásos tünetekhez. 2018-as chicagói kísérlet azonban ezt támasztja alá, de mindegy is lenne hogy mit mond a tudomány, ha saját magamon és az ügyfeleimen érzem a bizonyítékot. Ez pont olyan, amit meg tudok tapasztalni, akkor miért hinnék vakon másnak? Miért hinném vakon, hogy egy vadidegen aki pénzt kereshet rajtam azzal, hogy beteg vagyok, majd őszinte szándékból vezérelve tényleg meg akar gyógyítani?
Az gond lehet, hogy ha valamire egy egész kultúra épül, akkor hiába a friss tudományos ellenérv, már mindenki stabil alapokat épített egy régi téves igazságra. Egyrészt lehet a köztudatba sem kerül sok információ, hiszen az élelmiszer lobbi, gyógyszer lobbi, kormány, olaj lobbi, mind tehet azért, hogy azt edd, vedd, használd, amiből neki pénze van. Másrészt, sokan nem kérdőjelezik meg a világukat, így leélhetnek egy életet nem tudván, hogy máshogy is lehetett volna.
Ezért kérdőjelezek meg mindent. Ezért hiszek a saját tapasztalatomnak. Ezért nem érdekel, hogy mit ír róla az internet, mit mondanak szakértők, hiszen ők lehetnek ugyan ebben az általam vaknak hitt világban, nem tudom ki fizeti őket azért, hogy azt írják, amit, nem tudom ők mekkora nyitottsággal rendelkeznek a világ iránt, illetve hogy merték-e már tapasztalni az ellenkezőjét.
Sokan nem merik megkérdőjelezni, hiszen nem kicsit fáj az egónak ha kiderül, hogy a karrierjüket kell kukába dobni, ha a nevelési módszerükről kiderül, hogy koránt sem optimális, ha az egész világképük hamis. Ha kiderül, hogy tévedtek.
Az egó mindig mindent jobban akar tudni, ezért kinevetjük azt, aki nem a mi világnézetünket osztja. De valójában a nevetés lehet egy álca. Az önbizalom hiánya, félelem, a tévedés lehetőségét fedheti el. Még ha nem is tudatosan.
Én inkább kérdezek, tapasztalok, és inkább beismerem hogy nincs igazam, mint sem leéljem az életem vakon. Én is korrigálom a hitemet és a tudásomat minden élmény után, hiszen a régi világom más szavaira, más tapasztalataira, érdekeire, vezetésére épült. Nem az enyémre. És egyedül magamról tudom biztosan, hogy magammal szemben tiszták az érdekeim. De a tudást is folyton frissíteni kell, ahogy nekem is "modernebb" eszközeim lesznek.
Egyetlen dolog biztos ebben a világban, a változás. Én pedig egy folyton változó világban nem akarok stagnálni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése