A munka nem ott kezdődik hogy fáj és nem ott ér véget hogy már nem fáj
Mikor kér az ember segítséget? Mikor már annyira rossz, hogy kénytelen beismerni hogy egyedül nem megy? És mikor megoldotta azt az egy feladatot akkor legtöbbször véget is ér a munka. Tünetkezelés ez, nem gyógyulás.
Mondok egy példat: fáj a fejed a stressztől a munkahelyen lévő dolgok miatt. Átkéred magad egy másik részlegre, vagy munkahelyet váltasz és ideiglenesen megszűnik a gond. Majd eltelik fél év, egy év és újra eleged van a munkádból és kezdődik elölről a fejfájás. Ez azért van, mert sosem a munkahely váltás volt a megoldás, hanem a stresszhez való viszony, a belső kommunikáció és esetleg a beismerés hogy az nem a te utad, bármennyire is ezt hallgattad otthon, vagy a környezetedtől.
A fejfájás gyökerét semmilyen gyógyszer nem múlasztja el, csak a tüneteit kezeli.
Tehát a munka nem akkor kell elkezdődjön mikor már rossz. Miért kell megvárni ezt az állapotot? Ha megvárom, akkor csak energiát veszek el amíg krízist kezelek ahelyett, hogy elkezdenék mélyre hatolni a lelkemben, ahol bizony egészen biztosan talál az ember feladatot. Amikor pedig úgy hisszük hogy minden rendben, akkor pedig nem szabad megállni, mert a tünetmentes időszakok megfelelőek arra, hogy magasabb tudás és érzelmi szintre tudjak emelkedni, hiszen semmi sincs ami elterelje az energiámat.
Tapasztalatból mondom ezt, én akinek évente 3-5 tüszős mandulagyulladásom volt 14 éves korom óta egészen pár évvel ezelőttig. Sima mandulagyulladások évente 10-15-ször. Sűrű fejfájás, álmatlanság, kimerültség, kedvtelenség ... stb. Ma már egyre többen a nyugati orvoslásban is felismerik, hogy nem a gyógyszer a megoldás. Mit mond egyre több doki ma? Elküld akupunktúrára, masszázsra, gyógytornára, sportolni, pihenni, wellnesszezni. Persze mellé még kapsz bogyót a tünetre, de már ők is kezdik beismerni hogy ez nem lesz megoldás.
Pár év múlva talán eljutunk oda, hogy mindenki által elfogadott lesz az, hogy a lelki harmóniára törekedjünk, és nem a tünetkezelésre úgy, hogy mellette nem vagyunk hajlandóak elvégezni a munkát.
Erről szól minden diéta is, de erről a következő bejegyzésben fogok írni...
A fejfájás gyökerét semmilyen gyógyszer nem múlasztja el, csak a tüneteit kezeli.
Tehát a munka nem akkor kell elkezdődjön mikor már rossz. Miért kell megvárni ezt az állapotot? Ha megvárom, akkor csak energiát veszek el amíg krízist kezelek ahelyett, hogy elkezdenék mélyre hatolni a lelkemben, ahol bizony egészen biztosan talál az ember feladatot. Amikor pedig úgy hisszük hogy minden rendben, akkor pedig nem szabad megállni, mert a tünetmentes időszakok megfelelőek arra, hogy magasabb tudás és érzelmi szintre tudjak emelkedni, hiszen semmi sincs ami elterelje az energiámat.
Tapasztalatból mondom ezt, én akinek évente 3-5 tüszős mandulagyulladásom volt 14 éves korom óta egészen pár évvel ezelőttig. Sima mandulagyulladások évente 10-15-ször. Sűrű fejfájás, álmatlanság, kimerültség, kedvtelenség ... stb. Ma már egyre többen a nyugati orvoslásban is felismerik, hogy nem a gyógyszer a megoldás. Mit mond egyre több doki ma? Elküld akupunktúrára, masszázsra, gyógytornára, sportolni, pihenni, wellnesszezni. Persze mellé még kapsz bogyót a tünetre, de már ők is kezdik beismerni hogy ez nem lesz megoldás.
Pár év múlva talán eljutunk oda, hogy mindenki által elfogadott lesz az, hogy a lelki harmóniára törekedjünk, és nem a tünetkezelésre úgy, hogy mellette nem vagyunk hajlandóak elvégezni a munkát.
Erről szól minden diéta is, de erről a következő bejegyzésben fogok írni...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése