A Koronavírus előnyei
Szeretném felhívni a figyelmet pár nagyon pozitív oldalára a vírusnak. Ezzel nem azt mondom, hogy hurrá, de jó hogy terjed a vírus. Nagyon is látom, hogy hányan halnak meg, milyen gazdasági leállással, személyes traumákkal jár.
DE!
Eddig ment a papolás itt a blogon, hogy mekkora király az élet ha észre veszem a pozitívat, most azonban alkalom is nyílik arra, hogy ha bármit is tanultál itt, akkor azt alkalmazd.
Először is személyes pozitív hatások: akik össze vannak zárva, azok nem kicsit tudják a kommunikációt fejleszteni. Vannak akik valószínű először ismerik meg igazán a gyerekeiket, vagy a párjukat. Mennyivel könnyebb volt eddig odadugni a gyerek orra alá a tabletet, hogy csend legyen. Most viszont le kell ülni velük tanulni, folyton otthon vannak, szórakoztatni kell őket.
Vírus nélkül is lehetne építeni a kapcsolatokat a szeretteinkkel, de ha ez kellett, akkor legalább most tanuljuk meg jobban értékelni az időt.
Ezenkívül van idő mindenre. Tanulni, olvasni, játszani, rendet tenni a gardróbban, amit hónapok óta halogatsz, végre elkezdeni edzeni a nappaliban, és nem várni mindig a következő hétfőig. Elgondolkodni az élet nagy kérdésein, hogy mi a célod, mit teszel hozzá az emberiséghez, mitől vagy hasznos ezen a bolygón?
Ezenkívül ne felejtsük el, hogy mi is ugyan olyan faj vagyunk, mint itt bármi más. Ha veszélyeztetjük a bolygót, akkor az ki fog egyenlíteni. Függetlenül attól, hogy ez a vírus egy politikai, gazdasági bioháború, vagy egyszerűen Föld Anya figyelmeztető jele, mindenképp egy üzenet, hogy álljunk le a pusztító életmóddal. Hittől, meggyőződéstől, mindentől függetlenül a levegő tisztább. A vizek tisztábbak. Az állatok visszatérnek élőhelyeikre. Az utcák nincsenek zajjal szennyezve.
Ha sikerül picit elvonatkoztatni a saját áldozatunktól, akkor láthatjuk, hogy az éremnek van másik oldala is. Jóval kevesebb stresszel jár, ha az ember ezt is észre veszi.
Igen, áldozatokkal jár a járvány, mind fizikai, mind gazdasági, mind energetikai, de én hiszem, hogy mindig azt kapjuk, amit megérdemlünk. Mint faj, mit tettünk azért, hogy ide jussunk?
Mit tehetünk azért, hogy tanuljunk ebből és ne csak abban reménykedjünk, hogy majd minden a régi lesz? Mit jelent a régi? Elképesztő szennyezés, kizsákmányolás, szemetelés, őrült fogyasztás, felesleges cuccok állandó vásárlása, még több, még nagyobb, még jobb, féktelen vágyak, irigység és mellveregetés, hogy nekünk alanyi jogon ez jár.
Pedig a bolygó az erősebb. Lehet ideje tükörbe nézni, és megkérdezni ezt: ÉN mit tudok azért tenni, hogy harmóniában éljek a környezetemmel?
Lehet magammal viszem a táskát, és semmit sem teszek műanyag zacskóba, még a zöldbabot sem. Lehet csak azt vásárlom meg, amire tényleg szükségem van. Lehet elsétálok a boltba, mert minek kocsival menni a sarokra. Lehet átgondolom hogy tényleg kell-e repülnöm ennyiszer, vagy nyaralok közelebb. Lehet többet nem veszek szülinapra képeslapot, hiszen az csak porosodik valami fiókban, és csodás fákat vágtak ki érte. Fákat, amik oxigént termelnek azért, hogy itt lehessek.
Jómagamat is beleértve, ennél sokkal többet kell tegyünk. Lehet ma egy koronavírus, lehet holnap egy ennél sokkal rosszabb. Most látjuk csak igazán hogy mennyire eltávolodtunk az értékektől. Melyik városi ember életképes? Ki tudna túl élni ha szükség lenne rá? Azok a 'primitív' törzsek akiket lenéz a nyugati világ, ők köszönik szépen el tudják látni magukat bárki segítsége nélkül.
Rengeteg kérdést kell feltegyünk. Nagyon nehéz kérdéseket, és ideje félre tenni az egót. Az ember ugyan olyan faj, mint a többi. Ha túl sok van belőle, akkor a természet pusztítani fogja. Ha nem alkalmazkodik elég gyorsan, akkor meg fog fogyatkozni. Mi sem állunk a természet törvényei felett. Vagy vele együtt dolgozunk, betartva a törvényeket, vagy ellene, és akkor ki tudja mit kapunk még a fejünkre.
Persze hogy rossz látni, ahogy a félelem beissza magát a minden napokba, de minek gyakoroltam ennyi éven át a pozitív életfelfogást ha nem tudom alkalmazni mikor tééényleg szükség van rá?
Könnyű boldognak lenni mikor nincs veszélyben a létem, és az életformám, féreértés ne essék, nem félek a vírustól. Fiatal és egészséges vagyok, rajtam ez úgy átmegy, mint egy nátha. De jelenleg nekem nincs bevételem, távol vagyok a családomtól, és úgy döntöttem, hogy fokozatosan még jobban lemondok a luxus cikkekről.
Én nem vagyok hajlandó nem tanulni ebből, és még többet tenni a bolygóért, a környezetemért, és magamért. Ki min hajlandó változtatni, hogy segítse az emberiséget a harmónia irányába?
----------------------
A képet köszönöm Andi Fodor Photography
Eddig ment a papolás itt a blogon, hogy mekkora király az élet ha észre veszem a pozitívat, most azonban alkalom is nyílik arra, hogy ha bármit is tanultál itt, akkor azt alkalmazd.
Először is személyes pozitív hatások: akik össze vannak zárva, azok nem kicsit tudják a kommunikációt fejleszteni. Vannak akik valószínű először ismerik meg igazán a gyerekeiket, vagy a párjukat. Mennyivel könnyebb volt eddig odadugni a gyerek orra alá a tabletet, hogy csend legyen. Most viszont le kell ülni velük tanulni, folyton otthon vannak, szórakoztatni kell őket.
Vírus nélkül is lehetne építeni a kapcsolatokat a szeretteinkkel, de ha ez kellett, akkor legalább most tanuljuk meg jobban értékelni az időt.
Ezenkívül van idő mindenre. Tanulni, olvasni, játszani, rendet tenni a gardróbban, amit hónapok óta halogatsz, végre elkezdeni edzeni a nappaliban, és nem várni mindig a következő hétfőig. Elgondolkodni az élet nagy kérdésein, hogy mi a célod, mit teszel hozzá az emberiséghez, mitől vagy hasznos ezen a bolygón?
Ezenkívül ne felejtsük el, hogy mi is ugyan olyan faj vagyunk, mint itt bármi más. Ha veszélyeztetjük a bolygót, akkor az ki fog egyenlíteni. Függetlenül attól, hogy ez a vírus egy politikai, gazdasági bioháború, vagy egyszerűen Föld Anya figyelmeztető jele, mindenképp egy üzenet, hogy álljunk le a pusztító életmóddal. Hittől, meggyőződéstől, mindentől függetlenül a levegő tisztább. A vizek tisztábbak. Az állatok visszatérnek élőhelyeikre. Az utcák nincsenek zajjal szennyezve.
Ha sikerül picit elvonatkoztatni a saját áldozatunktól, akkor láthatjuk, hogy az éremnek van másik oldala is. Jóval kevesebb stresszel jár, ha az ember ezt is észre veszi.
Igen, áldozatokkal jár a járvány, mind fizikai, mind gazdasági, mind energetikai, de én hiszem, hogy mindig azt kapjuk, amit megérdemlünk. Mint faj, mit tettünk azért, hogy ide jussunk?
Mit tehetünk azért, hogy tanuljunk ebből és ne csak abban reménykedjünk, hogy majd minden a régi lesz? Mit jelent a régi? Elképesztő szennyezés, kizsákmányolás, szemetelés, őrült fogyasztás, felesleges cuccok állandó vásárlása, még több, még nagyobb, még jobb, féktelen vágyak, irigység és mellveregetés, hogy nekünk alanyi jogon ez jár.
Pedig a bolygó az erősebb. Lehet ideje tükörbe nézni, és megkérdezni ezt: ÉN mit tudok azért tenni, hogy harmóniában éljek a környezetemmel?
Lehet magammal viszem a táskát, és semmit sem teszek műanyag zacskóba, még a zöldbabot sem. Lehet csak azt vásárlom meg, amire tényleg szükségem van. Lehet elsétálok a boltba, mert minek kocsival menni a sarokra. Lehet átgondolom hogy tényleg kell-e repülnöm ennyiszer, vagy nyaralok közelebb. Lehet többet nem veszek szülinapra képeslapot, hiszen az csak porosodik valami fiókban, és csodás fákat vágtak ki érte. Fákat, amik oxigént termelnek azért, hogy itt lehessek.
Jómagamat is beleértve, ennél sokkal többet kell tegyünk. Lehet ma egy koronavírus, lehet holnap egy ennél sokkal rosszabb. Most látjuk csak igazán hogy mennyire eltávolodtunk az értékektől. Melyik városi ember életképes? Ki tudna túl élni ha szükség lenne rá? Azok a 'primitív' törzsek akiket lenéz a nyugati világ, ők köszönik szépen el tudják látni magukat bárki segítsége nélkül.
Rengeteg kérdést kell feltegyünk. Nagyon nehéz kérdéseket, és ideje félre tenni az egót. Az ember ugyan olyan faj, mint a többi. Ha túl sok van belőle, akkor a természet pusztítani fogja. Ha nem alkalmazkodik elég gyorsan, akkor meg fog fogyatkozni. Mi sem állunk a természet törvényei felett. Vagy vele együtt dolgozunk, betartva a törvényeket, vagy ellene, és akkor ki tudja mit kapunk még a fejünkre.
Persze hogy rossz látni, ahogy a félelem beissza magát a minden napokba, de minek gyakoroltam ennyi éven át a pozitív életfelfogást ha nem tudom alkalmazni mikor tééényleg szükség van rá?
Könnyű boldognak lenni mikor nincs veszélyben a létem, és az életformám, féreértés ne essék, nem félek a vírustól. Fiatal és egészséges vagyok, rajtam ez úgy átmegy, mint egy nátha. De jelenleg nekem nincs bevételem, távol vagyok a családomtól, és úgy döntöttem, hogy fokozatosan még jobban lemondok a luxus cikkekről.
Én nem vagyok hajlandó nem tanulni ebből, és még többet tenni a bolygóért, a környezetemért, és magamért. Ki min hajlandó változtatni, hogy segítse az emberiséget a harmónia irányába?
----------------------
A képet köszönöm Andi Fodor Photography
Megjegyzések
Megjegyzés küldése