A család fogalmát én átírtam - ezért

A legtöbb családban vannak olyan viszonyok amiket azért tartunk fent, mert a társadalom is megmondta hogy muszáj, hiszen egy család vagyunk. Én átírtam a család fogalmát. Kitettem belőle embereket, betettem másokat, és megszerkesztettem én saját magamnak a családomat.

Vannak akikkel vérrokonságban vagyunk, vannak akikkel lelki rokonságban, de egyik sem ér többet a másiknál. Nem tartom a kapcsolatot olyannal akivel nem akarjuk közösen tartani. Nekem az elvesztegetett energia és inkább annak adok belőle akiből töltődöm is.

Idealizáljuk néha a család fogalmát. Testvériség. Szülők. Távolabbi rokonság. Mivel nem adósságra építem a kapcsolatomat velük, így sosem tartozom. Nem azért hívom fel szüleimet mert úgy érzem tartozom azért, hogy felneveltek. Nem. Azért hívom fel őket, mert szeretném. És azért szeretném, mert egymás irányába pozitív érzéseket táplálunk. Szeretet, hála, büszkeség.

Volt idő amikor ez nem így volt, akkor nem is erőltettem kötelességből. Tesómmal is teltek úgy el évek, hogy szinte semmit nem tudtam róla. És most nem azért hívjuk egymást, mert egy vér vagyunk, hanem mert visszataláltunk egymáshoz és szívesen töltünk időt együtt.

A lelki családomért is ugyan úgy hoznék áldozatot ha kellene, mint ahogy a vérszerinti családomért is. Mi a különbség? Azt mondják az ember nem választhatja meg a családját. Én megválasztottam az enyémet, mert nem hittem el hogy nem választhatok.

A torkunkon nyomják le társadalmilag hogy a család mindenek felett, de tudjátok mit látok? Sokan kényszerből mennek Karácsonyozni, kívánnak boldog szülinapot és jelennek meg családi eseményeken, de szívük szerint nem mennének el. Na én ezért döntöttem úgy, hogy majd én megválasztom a családomat, mert nem akarom tettetni azt, ami nincs.

Olyat is kaptam már sokszor, hogy szüljek gyereket hogy majd legyen aki rám nyitja az ajtót mikor megöregszem. Szeretném úgy élni az életemet, hogy nem csak a gyerekeim akarják rám nyitni az ajtót, hanem a lelki családomból is mindenki. Illetve hányan vannak akikre nem nyitja rá az ajtót a gyereke?

Ezért sem ragaszkodom a klasszikus család fogalmához. Amúgy is elgé sok víz le fog még folyni a Dunán, ki tudja milyen társadalmi változásokon megyünk még át, mire én megöregszem. Szóval egyszerűen csak a ragaszkodást kell elengedni és csak kihozni a legtöbbet a mából.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az egó - barát vagy ellenség?