A szeretet nem csak ölelni tud

A mesterem - tanítóm mondta mikor elmentem a 4 napos elvonulásra hozzá, hogy a tanfolyam kemény lesz, de egyet megígér: csak és kizárólag szeretettel fog velünk bánni. Majd hozzátette, hogy a szeretet viszont nem csak ölelni tud, hanem ha kell, akkor fegyelmezni is.

Tesszük ezt mi is a gyerekekkel, háziállatokkal, jó barátokkal, családtagokkal. Ezzel talán mindenki tud azonosulni. De néha van, hogy keményebbnek kell lennünk, mint amit még a szeretet kategóriába tudunk sorolni.

Szerintem mindenkinek van egy lelkihatára, illetve egy átmeneti zóna a nem fekete-fehér esetekre. Én tudom, hogy az én határaim tágabbak lettek jóval az elmúlt pár évben, és a szeretet kalapja alá tudok tenni sok olyat is, amit előtte nem mertem volna. Ilyen péládul mikor nem segítek valakinek, és látom hogy szenved. De ha meggyőződésem, hogy meg kell tapasztalnia, különben nem fogja megtanulni, akkor szeretetből maradok távol.

A tanulást elvenni nagyobb bűn az én világomban, mint hagyni a másikat kicsit szenvedni. Mint mondtam, ez egy nagyon személyes és változó határ, illetve személy és helyzetfüggő, de a fejemben sok olyan példa van, amit a másikra való tekintettel nem teszek most közzé, viszont volt hogy szándékosan "nem tettem semmit". Azaz passzívan segítettem.

Na most érdemes kitérni a 'segítség' szóra. Kinek mit jelent ez? Mikor milyen segítség a hasznos? Nehéz ezt is általánosítani de itt az enyém: ha kérik, akkor sokkal valószínűbb hogy segítek. Ha nem kérik, akkor nagyon valószínűtlen. Ha valaki nem tud kérni, akkor hogy máshogy tanulja meg, ha nincs rá kényszerítve. Ha szerintem érdemes lenne segítenem, akkor előbb engedélyt kérek. Ha valaki túl sokat kér, annak meg jogomban áll nemet mondani.

Néha azzal segítek, ha aktív vagyok, néha pedig ha passzív. De egy biztos, azt nem tartom segítségnek, amit nem kértem. Azért nem kértem, mert nincs rá szükségem. A segítség felajánlását mindig értékelem, de az azonnali beavatkozás nekem káros.

Ilyen például ha valaki helyettem takarít ki utánam. Ha kérem hogy mutassa meg hogy kell a gépen valamit csinálni, majd megcsinálja helyettem, mondván hogy ez gyorsabb. De ilyen például az is ha sajnálnak. Fontos hogy tisztában legyek azzal, hogy számomra mi is a segítség, mert ha én sem tudom, akkor hogyan tudnának mások megfelelően segítséget nyújtani?

Végül pedig ezt az egészet nálam az önszeretet is befolyásolja. Volt már olyan, akinek volt pofája olyan hatalmas segítséget kérni, ami nekem irreálisan sok időmbe, energiámba és érzelmembe került volna. Nyilván volt pofája, mert az ő valóságában ez lehet természetes. Viszont nekem meg volt pofám egy nagy szaftos nemet mondani magyarázat nélkül. Helyette egy számára sokkal problémásabb, de megoldási javaslattal álltam elő, amit kénytelen volt elfogadni, mert vagy az lesz amit én mondtam, vagy rengeteg pénzébe fog kerülni.

Megbántottam vele az biztos, de először is ő kért olyat, ami szerintem a pofátlanság határa, másodszor, ennél már akkor is jobban szerettem magam, hogy beáldozzam az erőforrásaimat. Szóval segítettem magamnak védekezni. Így az én "segítségi mérlegemen" nem csak a másik, hanem én is szerepelek. Hiszen mint azt milliószor írtam már, egyedül én vagyok felelős az érdekeimért, boldogságomért, időmért, erőforrásaimért.