A féltékenység téged mérgez

Most kifejezetten a nem romantikus viszonyban megjelenő féltékenységről szeretnék írni. Egy "barát" akinek fáj hogy neked jobb, egy családtag aki nem áll szóba veled mert neked több van, egy kolléga aki szerint ő jobban megérdemelte volna az előléptetést.

Kezdjük azzal hogy szerintem a féltékenység rombol, de semmiképp sem épít. Tehát felesleges érzelemnek tartom egyik oldalról, viszony fantasztikus tükör arról, hogy hol vannak hiányosságaid. Legtöbbször nem is feltétlen jobb a másiknak, csak a féltékeny ember fejében egy olyan kép él, amiben a másiknak jobb. Az igazság pedig az, hogy nem jobb, vagy rosszabb, hanem más.

A féltékeny ember sokszor nem ismerte még fel, hogy ő tudna tenni azért, hogy neki is jobb legyen, de helyette inkább még mindig kifelé mutogat.

Amíg a másik dolgaival vagyunk elfoglalva, addig sem foglalkozunk azzal, hogy mi magunk fejlődjünk. Féltékenynek lenni egy nagyon passzív aggresszív dolog szerintem, mert ha érzed ezt az érzést, akkor nem csak a másikkal való kapcsolatod mérgezed, hanem a magaddal valót is.

Miért fáj valakinek ha a szomszédnak jobb? Mert hiányból próbál építeni. Hiányból sosem lesz vár. Ez az amikor az ember mutogat mindenre csak arra nem, amiből ez az egész kiindul: önmagára. Ilyenkor jönnek a magyarázatok:

- Ő beleszületett a jóba. (Nem tudhatod, és azért mert valamiből neki több van az nem jelenti hogy boldog is.)
- Neki könnyebb, mert vannak kapcsolatai. (Oké, de te is tehetnél érte, amúgy meg miért akarod a másik életét élni?)

Ez az érzelem csak szívja el az energiánkat, mégis sokan választják ezt az utat. Nem a sajátját keresi, járja, építi, tanulja, hanem a másikéra vágyik.

Nincs garancia hogy ha nekem ugyan az az élet adatik akkor boldog leszek tőle, nem ismerem mi zajlik a háttérben, és inkább a magam dolgával foglalkozom, mert van bőven feladatom.

Inkább örüljünk ha a másiknak jobb, mert egyrészt tudunk tőle tanulni, látunk egy jó példát, és leteszünk egy érzést, amire nincs már szükségünk.