Miért tölt valaki látszólag túl sok időt béna hobbikkal?

Egyszerű. Mert szereti. Az hogy valami nekem "béna", az nem jelenti hogy másnak is az. Vegyük az én példámat. Párom számítógépen játszik sokat. Nem annyit, hogy ne legyen minőségi időnk együtt, de ez is nézőpont kérdése. Valaki azt mondaná hogy túl sok, valaki azt mondaná hogy ez semmi, ennél van sokkal rosszabb. Mi belőttük azt, hogy neki legyen elég ideje a hobbijára úgy, hogy legyen bőven ideje rám, ránk is.

Először furcsa volt, hogy neki az igény hogy X naponta egész délután a gépnél üljön. Mutatta a zombis játékot, az űrhajós játékot, a gyáras játékot meg ki tudja miket még. Nem tudtam velük azonosulni, mert én nem találkoztam még olyan játékkal, ami ennyire felkeltette volna az érdeklődésemet. De őt se látom meditálni, festegetni, vagy éppen bejegyzéseket írni.

Azt értem, hogy mit jelent a szenvedély és a hobbi. Egy olyan kikapcsolódás ebből a valóságból, ami feltölt. Ha őt a zombik és az űrkalandok töltik fel, akkor ám legyen. Előttem is játszott, mellettem is fog. Beszélgettünk róla sokat, mert neki furcsa volt, hogy engem nem zavar a játéka. De én inkább azért szeretném hogy velem legyen, mert velem akar lenni és nem azért, mert én azt kértem, vagy még rosszabb, megtiltok valamit.

Kiderült jóval szívesebben választja az én társaságomat ha teret engedek a hobbijának, mert tudja, hogy bármikor leülhet játszani és nem lesz belőle gond. Ha néha túl soknak érzem, vagy szeretnék aznapra mást tervezni vele, akkor megkérdezem, megkérem cseréljük el a játék napot. De nem veszem el tőle.

Nem gagyi, nem hülyeség amit csinál, csak én először nem értettem. De elkezdtem kérdezni. Ő pedig elkezdett mesélni. Rájöttem hogy jóval több van ezekben a játékokban, mint azt én elsőre gondoltam. Persze lehet ezt is túladagolni, mint ahogy bármi mást is, de egészséges keretek között nagyon hasznos tud lenni. De nem is az a lényeg, hogy konkrétan a számítógépes játékok mire jók, hanem az, hogy hogyan viszonyuljak a hobbijához, ami távol áll tőlem.

Ennek a rugalmasságnak pedig nagy előnye lett az, hogy sokszor hanyagolja is a játékot, csak hogy velem lehessen. Ha a rugalmasságommal visszaélne, akkor most nem lennénk itt, de én így is úgy is meg akartam adni neki, mert csak nyerhetek vele. Vagy ez lesz, hogy ő is engem részesít előnyben, vagy rájövök, hogy az igényeink összeegyeztethetetlenek. Jesszusom de hosszú szó....

Szóval nem kell feltétlenül azonosulnom a konkrétumokkal a világában, de a filozófiával mögötte tudok. Béna vagy nem béna, a lényeg, hogy számára mit jelent. Ezt pedig meg tudom érteni.