Mások dolgai - amiben beleütjük az orrunkat

Éppen egy videót néztem arról, amikor Ausztráliában szavazásra bocsájtották, hogy azonos nemű párok házasodhassanak-e vagy sem. Az első érzésem a szívemben az volt, hogy miért foglalkozik az ember annyit, hogy mások dolgába üsse az orrát? Nem mindegy hogy ki kivel házasodik, amíg szeretik egymást?

Rengeteg energiát, időt és figyelmet fordítanak néha az emberek olyasmire, ami őket igazán nem is befolyásolja. Ha bármilyen kárt okozna másoknak, vagy nekem az azonos nemű házasság, lehet tartanám annyira fontosnak, hogy átgondoljam. De az időm, az energiám és a figyelmem aranyat ér számomra, így nem éri meg olyanra fordítani, ami semmilyen kárt okoz se másnak, se nekem.

Ahogy az egyik kedvenc humoritsám mondta, “ha nem tetszik az azonos neműek házassága, ne házasodjunk azonos neműekkel, a többi pedig ne érdekeljen.” Nem csak időm, és energiám nincs arra, hogy mások dolgába üssem az orrom, de az értékrendemben ez úgy szerepel, hogy ha már beleütöm, akkor az szeretetből jöjjön.

Ha már valakinek odaadom a figyelmemet, azzal nyerjünk mind a ketten. Kapjak is és adjak is annyit, hogy megérje befektetni. Legtöbbször magunkkal nem foglalkozunk eleget, elhanyagoljuk az önszeretet, a hitrendszerek egészséges kiépítését, a környezetünk pozitívvá tételét és a többi, de mégis van időnk mások dolgába ütni az orrunkat? Először inkább a saját házam táján teszek rendet, nem más kertjét kritizálom. Ha pedig azon kapnám magam, hogy van időm másnak keresztbe tenni, sürgősen kérdéseket kéne fel tegyek magamnak, hogy tényleg ilyen ember szeretnék-e lenni.

Ha nem értek valamit, akkor kérdezek, tapasztalok, de ha meg nem érdekel annyira, hogy megértsem, akkor viszont nem foglalok állást, és főleg nem teszek keresztbe.