Cicik és popók II. rész

Az előző ‘cicik és popók’-hoz a link alul lesz, de szerettem volna még hozzátenni az első bejegyzéshez, mert úgy éreztem, hogy volt még benne annyi, hogy szülessen második rész. Tehát úgy érzem, hogy a média nagyon a csinosságot hangsúlyozza ki egy bizonyos spektrumon belül, pedig hát kinek mi a csinos. A szépséget pedig keverjük a csinossal. Legalábbis én úgy gondolom azért van ekkora szókincsünk, hogy szét tudjuk szedni az értelmeket egy-egy szó mögött.

Véleményem szerint alapvetően az élettapasztalat hozza azt, amikor az ember elkezd egyre beljebb keresni értékeket. Idővel kisebb hangsúly kerül a külsőre párválasztásnál. Nekem például az egyik szűrőm mikor találkozgatni kezdek valakivel, hogy kiszűrjem a másik hol tart a skálán. Ha nagyon messze van tőlem, és a cicik és popók érdeklik még mindig jobban, akkor az én cicimet és popómat valahova máshová viszem, mert az én skálámon ő a sekélyesbe esik. Ha pedig ott tartanék, hogy akinek a hasán nem tudok sajtot reszelni azzal szóba sem állok, lehet az előbb említett példám igazi misztikumnak számítana. De a sajtreszeléstől már a 20as éveim legelején eltávolodtam.

Szentül hiszem, hogy akit választok az az én tükröm. Ha nem úgy bánik velem, ahogy azt szerintem kéne, akkor velem van a baj, mert lehet én sem úgy bánok magammal, ahogy kéne. Kezdjük azzal, hogy olyannal vagyok, aki nem bánik velem jól. Mit üzenek a lelkemnek és a tudatalattimnak ezzel? Nem érdemlek jobbat? Milyen önszeretetről árulkodik, ha benne maradok valamiben, amiről tudom, hogy nem jó?

Mindenki és minden ami körülöttem van, az a tükröm. Mert én teremtem. Mindenki körülöttem én vagyok. Mégnézem kikkel barátkoztam anno és most, megnézem milyen férfiakhoz vonzódtam akkor és most, megnézem milyen életstílust folytattam akkor és most. Ég és föld a különbség, mert én sem vagyok már ugyanaz az ember. Mikor pofont kapok, tudom hogy megérdemeltem, mert nem voltam elég tudatos, ellustultam, vagy csak valami újat tanultam, ami pofonnal járt.

Amikor a kéz simogat, szeretget, felsegít és támogat, akkor tudom, hogy bennem is helyre jöttek a dolgok. A jó indulat, a segítőszándék, az őszinteség hogy fejlődjek nekem a szépség definíciója. A cicik, popók és sajtreszelők ideig óráig tartanak, múlandó érdekességek, amik kevesek lesznek egy tartós kapcsolathoz, legalábbis nekem. Persze továbbra is tetszenek a széles vállak, egészségesen kidolgozott férfi testek, ne értsük félre egymást, de semmilyen szinten nem játszanak szerepet a párválasztásban.

Az én szívemhez ennél jóval bonyolultabb az út. De az őszinte mosoly és csillogó szemek egy erős kezdet.